Standup és szabadalom

A héten magyar standup komédiások voltak Helsinkiben a nagykövetség és a magyar kulturális intézet meghívásában. Nem tudom, hogy lecsekkolták-e õket elõtte, de az egyik eléggé égette a kormánypártot.

Akkor jutott eszembe, hogy nekem is végre bele kéne vágni, és a mindenhol összeszedett hülyeségeimet elõadni. Csak az tart vissza, hogy a szánalmas szövegemet hogy tudnám nevetségessé tenni, hogy kacagjatok.

A múltkor jövök haza, és áll elõttem a megállóban a busz. Azon látom, hogy alul és felül is villog a jobb oldali index lámpája (a narancssárga). Bal oldalon is kettõ volt neki, tehát ha balra megy, akkor a bal alsó és felsõ villog. Jutott eszembe, hogy milyen jó elrendezés. Majd ha a buszok repülni is tudnak, és magasságot akar változtatni, akkor ezekkel a már meglévõ lámpákkal tudja jelezni, hogy egy szintet emelkedni akar (a felsõ kettõ villog), vagy egy szintet lejjebb megy, akár leszáll, akkor az alsó kettõ villog. De mi történik, ha jobbra fel akar szállni, tehát szintet és sávot is egyszerre váltana? Semmi gond. Gondolnád, hogy akkor a jobb felsõt villogtatja. De nem ám. Az egy lámpa sötétben nem igen segít eldönteni, hogy merre akar menni. Ha jobbra fel akar menni, akkor a két felsõt és a jobb alsót kell villogtatnia, és az úgy fog kinézni mint egy jobbra fel mutató nyíl vége.

A kérdés az, hogy ezt szabadalmaztatta-e valaki, vagy érdemes-e szabadalmaztatni?

A másik az, hogy csináltam kapros túrós pitét, mert annyira kívánom a túrót, de se túróstésztát, se gombócot nem ehetek, a kõrözöttet meg már unom. A kapros túróshoz teljeskiörlésû és sokmagvas lisztet használtam, és elég finom lett, de egy hét után már únom. Minden nap csak 2-3 kis kockát merek enni, nehogy kiakadjon a laboreredményem. Aztán észrevettem, hogy a tésztája finom, mint valami sokmagos zsemle. A túró is finom volt, amíg nem volt a tésztára rásütve. Ma kínomban, hogy ne kelljen kidobni, szétválasztottam a túrós tölteléket (feltétet) a tésztájától. Holnap reggel a tésztáját pirítós kenyérként fogom megenni. A kapros túrót meg, ami a tetejérõl lejött, összetörtem, összekevertem tejföllel, és finom mártogatós szószt kaptam. Chipszet sajnos nem ehetek, de majd mártogatunk bele répát, vagy az ujjamat. Vagy rákenem a megpirított lepény-tésztára. (Avagy visszatérek a kiindulási állapotba).

Ezt már szoktam korábban is mondani, de az asszony azt szokta mondani, hogy a szuperképességem az, hogy tökéletesen tudom álcázni az intelligenciámat.

Vannak itthon mindenféle projektjeim. Az egyik az, hogy a számítógépem, amiben 2 darab 20 magos processzor van, nem elég jó a windows 11-nek, kénytelen vagyok linuxra váltani, de mielõtt letörlöm, rendeznem kell a régi mentéseket, az új fotókat és dokumentumokat hozzá rendezni. Most elkezdtem átnézni a korábbi archívokat, és mivel évente mentettem, minden fotóm és fájlom több példányban is megvan. Egyesével nézem végig, és jönnek vissza az emlékek 2010-bõl és korábbról, fotók a családról, a munkáimmal kapcsolatos gondolatok, és nevek bukkannak fel a régi leveleimbõl és jegyzeteimbõl. Ahogy most elnézem, csak az archívum rendezésével elmegy a hátralevõ életem, tehát addig nem tudom a gépet linuxra frissíteni.

Arra gondoltam, hogy csinálok egy kis programot, ami megkeresi a duplikált fájlokat, mert ha megtanulok mondjuk egy új programnyelvet, megcsinálom a programot, letöröltetem vele a többszörösen is meglévõ fájlokat, azzal hamarabb végzek, mint kézzel. El is kezdtem beszélgetni a mesterséges tudattal, hogy hogy kell hozzákezdeni. Programozni tudok, de nekem az új, hogy a püthont nem kell lefordítani gépi kódra, és nem lesz belõle exe. (Akkor hogy adok be neki paraméterként kezdõ könyvtárat?)

Ma annyira kiakadtam a windowson (azt ígérték, hogy nem kapunk frissítést, erre ma jött a kumulatív update), hogy gyorsan elmentem vettem egy 5 éves gépet, amin win 11 fut. Abba bele sem gondoltam, hogy ez nem oldja meg a helyzetemet, mert errõl a géprõl nem fogom tudni gyorsabban leszedni a dolgaimat, ha egy másig képet is babusgatni kell.

Volt még valami. Ja meg akartam mutatni a képeket. Itt a 40 magról a bizonyíték. És a kapros-túrós szétválasztás.

Guminő - vagány

Belefutottam egy nagyon veszélyes dologba.

A múltkor már agyaltam rajta, hogy felnõtt egy generáció, akik gumizenét hallgatnak. Egyszemélyes "zenekar" vesz fel minden hangszert és szólamot, nincs szükség gázsit fizetni, és könnyû elreptetni akár finnországba, mert csak fogja a laptopját, abban benne van az egész zenekar, és töredékrésze a fellépti díj mintha kihoznánk az egész Quimby-t.

Aztán jön az AI mozi, elég lesz egy szinész-rendezõ, aki felveszi az összes jelenetet magával, átszerkeszti a kinézetét valami videóra alkalmas fotoshoppal, megvágja, és kész az egyszemélyes film produkció.

Aztán basszus, itt vannak a mesterséges intelligenciák, akik képeket és már videókat is gyártanak szöveges leírás alapján, egy kamera és egyetlen színész se kell hozzá.

Na és megérkeztünk abba a korba, amikor a mesteréges tudat generálja a zenét. A youtube az arcomba nyomott egy "elveszett" 1978-as reggae albumot, ami meglepõen jól szól a háttérben. Mintha valaki feldolgozta volna a Bob Marley összest.

Próbáltam megkeresni a lemezt a helyi könyvtárban, de nincs. Ma próbáltam keresni az interneten, több reggae és relax zenét találtam tõle, de se weboldalt, se wikipediát, pedig ha 78-ban alkotott, valami információnak kellett volna felbukkanni róla.

S akkor jött egy fórumon egy találat, valaki azt kérdezte valós személy vagy AI az elõadó? S akkor jöttek a kommentek, hogy mindenki azt hitte, hogy valós.

Hát basszus, a zenészek lassan elmehetnek nyugdíjba. Tegnap a Söndörgõ a Sellosaliban még élõben nyomta, de lassan majd generálok magamnak olyan balkán muzsikát, amit akár ötvözhetek a triphoppal és a ska-val, ahogy nekem tetszik. De az is lehet, hogy holnapra a youtube kérés nélkül le is gyártja, és betolja az arcomba.

Ma Morcheeba, Porthishead, és ez a dada yaga volt a playlistámon, de ez utóbbit, a guminõt letiltottam, szeretnék inkább valami élõbbet. Jó lenne, ha az élõ zenészek is ilyen jól zenélnének mint ez az AI.

---

Már tavaly aug 20-án felfigyeltem arra, hogy Kolozsváron sokan és sokat használták a vagány jelzõt emberre és dologra is. Most bekúszott egy podcast, ami tele volt vagánnyal. Arra gondoltam, hogy ilyen podcastot nem tud az AI generálni. Nem fér bele a tökéletességbe, hogy valakinek minden második mondatába belesimuljon valami vagányság.

Majd fogok figyelni rá, hogy ha írok valamit, legyen benne valami vagány, vagy nem oda való vízjel, hogy megismerjétek, MI-vel generáltam-e vagy az agyam hányta ide ezeket a szösszeneteket. A mai ilyen extra kifejezés - kék farok - a zsivány.

Hosszú felvezetés után jön a csattanó, érdemes kivárni

Sokat fáj a gyomrom, és sokat eszembe jut, hogy jól esne rágyujtani egy cigire. Gondolom ez nem segítene a gyomorpanaszaimon.

Lehet, hogy gyomorszáj-rákom van? Nem, az nem fájna, a doki szerint a rák nem fáj, és akkor fogynék, én meg nem fogyok, hanem hízok.

Majdnem azt gondoltam, hogy elég, ha azt írom, hogy nem fogyok, de annak az ellentéte nem az, hogy hízok, hanem az, hogy vagy stagnálok, vagy hízok, tehát a pontosság szempontjából jobb, ha odaírom, hogy nem fogyok, hanem hízok. Huh, nem rák.

Az asszony tegnap reggel definiálta, mi szerinte a párkapcsolat. És mivel az utóbbi időben a saját szobámban alszom, szerinte ez már nem párkapcsolat. Aztán végig sírta a napot, gyászolta a kapcsolatunkat, pedig bennem nem változott semmi, csak most éppen szeretném túlélni ezt a nyavaját, megtanulni vele együtt élni, s majd akkor képes leszek vele is törődni. Estére eljutott oda, hogy kész ténynek vette, hogy el fogunk válni.

A gyerekek a szomszédban néztek egy eladó lakást. Az egyik iker már vett, a mi házunkban, a szomszéd lépcsőházban. Most a másik iker is szeretne venni, közösen a barátnőjével, mert a hitellel és rezsivel együtt olcsóbb lenne sajátban lakni, mint a bérleti díj amit most fizetnek.

A várost, ahol mi élünk, eredetileg tiltólistára tették, mert alacsony a közbiztonság. Mi ezt nem érzékeljük. Oké, a vasútállomás mellett látunk időnként gyanús tranzakciókat, amikor megáll egy fekete drága autó, az állomás mellett várakozó páciens behajol az ablakon, 1-2 percet beszélgetnek, és az autó elmegy, a páciens is. De ezek nem akarnak megerőszakolni, fenyegetve sem éreztem magam tőlük soha. És ugyanez folyik szinte minden vasútállomás közelében, és Kallióban. Rendszer-szintű probléma. Az is igaz, hogy nálunk sok lepukkant ember kap albérletet, mert a város belsőbb kerületeiben nem kapnának ennyiért. Na és pont ezért van az, hogy a gyerekek itt akár 30-50 százalékkal olcsóbban is meg tudnának venni egy 3 szobás lakást. Szóval itt voltak, elkísértük őket. A lakás szép volt, frissen felújított, a konyhában nem parketta, hanem járólap. Az ablakokat is lecserélték már. Az egyetlen probléma talán az, hogy a fürdőszobába csak egy széles, de nem túl mély mosógép fér be, az cserélniük kell, ha otthon akarnak mosni. Na meg az ára, ami annyi, mint a miénk volt a felújítással együtt. És a miénk nem 3, hanem 4 szobás, és közvetlen a vasútállomás mellett. Hasonló méretű 3 szobás lakásokat akár 40 ezer euróval olcsóbban is meg lehetne venni a mi utcánkban, közelebb a vasúthoz, és ha fel is kell benne valamit újítani, az max 20 ezer euró. Na de ez az ő döntésük, hogy bevállalják-e Finnország legnyugtalanabb városát, ahonnan jó a busz és vonat közlekedés, vagy keresnek valahol máshol kisebbet, távolabb a vonattól, amire még elég a bank által adható hitel.

Ennyi felvezető után itt a csattanó.

A lakásnézés után feljöttek hozzánk, hogy a fiamnak tudjak adni szabolcsi töltött káposzát, amit tegnap csináltunk (igen, az asszony is segített tölteni). Akkor mondja nekik a párom, hogy ha akarjátok, ugyanennyiért a miénket is megvehetitek, nagyobb, szintén fel van újítva, és még a mosógép is elfér.

Rosszabb mint a rák

Ez a diagnózis szarabb, mint a rák. A rákost vagy megjavítják, ha lehet, vagy belehal, de ezzel a szarral életem végéig együtt kell élnem. Most már végleges. Nem ehetek fehér lisztet, mert az méreg. Cukrosat se, mert az is méreg. Nem ehetek rizst, krumplit. Mi marad? A 3:1 kávém, amit zsákszámra hoztam magyarból, az megmarad, mert abban is van cukor. Ehetek salátát csirkemellel, mert a koleszterinre is vigyázni kell (elõre látom a fél tábla szalonna sorsát a hûtõben, az asszony nem eszi). Sem nem ehetek túrógombócot, túrós rétest, túrós palacsintát, sem semilyen palacsintát szinte, bár ha találnék pur-pur lisztet akkor talán sós túróval, vagy lecsóval töltve, haha, sem túrós burekot, se túrós tésztát. Marad a fõzelék, a saláta, a grillezett zöldség. Mióta megkaptam az emelt szintû támogatáshoz járó, a betegség kódját tartalmazó TAJ (kela) kártyát, felborult az emésztésem. A fehér kenyér tartotta rendben. A sok saláta miatt folyton éhes vagyok, és vagy megy a hasam, vagy nem megy. Erre mondjuk van megoldás, mivel laktóz érzékeny is vagyok, iszok egy pohár rendes tejet, és jön a menés.

A fogyás megállt, azóta 3 kiló pluszt szedtem fel, hála a gyógyszereknek. A szervezetem nem tudta felvenni az energiát, most baszki felveszi, és ha éhes vagyok, és több salátát eszek, akkor abból is kiszedi az extrát. Szerintem a fénybõl (meg a héten volt északi fény, az északi fénybõl is) kiszedi az energiát, és az miatt újra dagatok.

Tudod ki a fényevõ? Mindenki fényevõ. A napfény élteti, növeszti a növényt, amit megeszünk, meg amit az állatok megesznek, amit mi megeszünk, meg azokat az állatevõ állatokat, akik a növényevõ állatokat eszik. Tehát végsõsoron a nap energiáját esszük meg. Vagy ha az üvegházban már atommal vagy széllel gyártják a mesterséges fényt, akkor onnan, de az is fény, akkor is fényevõk vagyunk, nemdebár. Csak akkor nem vagyunk fényevõk, ha valamilyen kémiai módon csinálják a kaját, de azoknak a nyersanyagoknak a nagy része is valahogy az õsrobbanásból jött, és ott is volt egy baszott nagy villanás, tehát az is fény. Meg akkor, ha egy szimuláció részesei vagyunk, vagy ha egy idegen lény álma vagyunk, akkor sincs valós fény, csak gondolat. Ha találkozok azzal a lénnyel, jól pofán vágom, vagy leszopom, ha kell, hogy álmodjon már nekem egy idõkibõvítõ készüléket (idõgépet) amivel vissza tudok menni a múltba úgy hogy pofonvághassam magam, hogy térjek észhez, mielõtt még kialakult ez a szar helyzet.

Ma csináltam a palacsintához a túrót, steviával. Na annak nem édes, hanem furcsán savanykás íze van, ennél még a kapros túrós rétes (SIC!) is biztos finomabb. Elõtte egy órát túrtam a netet, hogy milyen lisztet ehetek, amiben nincs glutén, és aminek alacsony a glikémiája. Mégsem csinálhatok mindent csicseriborsóból meg cukkinibõl. Meg a végén úgyis mind elpusztulunk, akkor inkább pusztulok el a betegségben hamarabb, mint a sóvárgásban 30-35 év múlva. Sajos az erkély is közel, az örök gombamezõk is közel vannak, s ebben a fos esõs idõben virágzik a legjobban a gomba.

A héten szinte semmit nem csináltam, csak ültem itthon, nyomkodom a számítógépet, archiválom a rajta levõ dolgaim, közben nosztalgiázok, ami igazán nem feldobja, hanem melakólikussá teszi (aka depresszió) a hangulatom. S azon veszem észre magam, hogy az árulók sem érdekel. A gyerekek haza utaztak, a másik fiam most néz a közelben lakást, pedig ezt a városrész náluk tiltólistán volt, mi szeretjük, közel a vonat a reptérre, és ha menni kell, nem kell százasokat fizetni a parkolásért vagy a taxiért.

Holistartottam? A steviánál. Mikor megkóstoltam a túrót, szabályosan elsírtam magam, hogy én már többet édeset nem ehetek. Most lassan 1:30 van hajnalban, és a hasam kiabál, hogy enni kér, mint valami rossz újszülött.

Remélem a címmel nem bántottam meg senkit. Persze meghalni rosszabb mint salátát enni, bár az nekem kb ugyanaz.

Északi fény, gyerekek

A lányom és a férje itt vannak Finnországban. Tegnap karél pirogot (karjalanpiirakka) sütöttek, ez az a péksüti amit minden alkalommal amikor haza repülök, a reptéri kis boltban (Alepa) meg szoktam venni neki 6-8 darabot, hogy kijöjjenek érte a reptérre (ingyen reptéri transzfer). Na jó nem mindig élek vissza vele, hogy van autójuk, de sokszor összefutunk a lányommal, hogy odaadjam neki. Egész finom lett. Hozzá az asszony hal-levest fõzött, tudod olyan aminek fehér a leve és piros a hal benne, és krumpli meg répa is kell bele.

Itt voltak a gyerekek, nem csak a lányom és a férje, de itt volt M mind a 3 gyereke, a lánya pasija és 3 hónapos kutyája, a fiai most a barátnõk nélkül, meg az én két fiam is, egyik áthozta a barátnõt is, a másiké táncolt. A 16 éves beteget jelentett, pedig ha eljött volna, akkor elmondhattuk volna, hogy minden közös gyerekünk itt volt. Hát nem, de leszarom.

Ma kimentek a fiatalok a Suomenlinna erõd-szigetre a tengeren, mikor visszajöttünk, a volt munkahelyem mellett megvacsoráztattam õket az ausztrál étteremben, és kivételesen én is bevállaltam egy burgert, ami most vissza akar jönni. Nem hiszem, hogy a burger volt rossz, inkább a burger + IPA sör kombó, vagy az izgatottság okozza, bár a hasam is durván csikart reggel, lehet, hogy beteg leszek.

Hazavittem a gyerekeket, akik most a fiamnál táboroznak Leppävaara-ban, és hazafelé a 3 autópálya felett furcsa fényeket láttam. Azt hittem, hogy egy leszálló repülõ reflektora világítja meg a felhõ alját, de aztán erõsebb lett a fény és zöld, és hullámos, mint a függöny, akkor esett le, hogy északi fény van. Ritka, hogy itt dél-Finnországban is látni lehessen. A telefonom a hátsó ülésen volt a táskában, pedig elõkaptam volna, és lefotóztam volna. Az iphone akkor is látja, ha szabad szemmel túl gyenge. Itthon az erkélyrõl csak halvány elmosódott zöld fényt láttunk, néhány függõleges csíkkal, az volt az. S az izgatottság azért van, mert ha itt a lányom és a férje, fel kellene kapni õket, ki kellene menni a város szélére, ahol már nem zavarnak az utcai lámpák, ahonnan jobban lehetne látni, hadd lássanak õk is északi fényt. Nekünk is érdekes látvány, hát még a budapesti vendégknek.

Közben persze nem vagyok jól, de hogy itt vannak, sok közös programot csináltunk, kimentünk pl Kuusijärvibe ahol füstös szaunában szaunáztak, és megmártóztak a 6 fokos tóban. És esõben kirándultunk, mert fos idõ van nálunk októberben és novemberben, szegények kifogták, mert minden nap esett az az apró szemû esõ, ami szinte csak áll a levegõben, és mikor mész, összeszeded, és bemegy a kabát alá is.

Sok éve szeptember végén jöttem elõször Finnországba, és mindjárt jól be is mutatkozott az idõjárás, az elsõ hónapban végig esett. S ennek ellenére még mindig itt vagyok. De már a következõ utamat tervezem. Meg a PC-men levõ képeket mentem, mert a winfos helyett Linuxot teszek rá, de biztos ami biztos, elõbb mindent szépen elmentek.

Mielõtt meghalt, apám is szépen rendbe tette a fotóit, amihez azóta, 2 éve, senki hozzá se nyúlt. Nem is tudom, miért hiszem azt, hogy a fotóimra, vagy a naplóba rendezett jobb blogbejegyzéseimre majd valaki kiváncsi lesz.