Ezen is napok óta agyalok, hogy kitegyem-e vagy ne, de ha ez a blog itt az én szösszeneteimnek a tárháza, galériája, múzeuma, akkor itt a helye. A "menj anyádba" felszólítás történetére, evolúciójára voltam kiváncsi, erre jutottam. Az utóbbi idõben sokat mondanám, de nem érti a kedves édes drága éllettársam.
- Jelen viselkedésed alapján azt kell mondanom, hogy talán jobb lett volna, ha meg se szül az anyád.
- Jobb lenne, ha visszatekernénk az idõ kerekét és visszamennél anyád méhébe.
- Menj vissza anyádba!
- Menj a kurva anyádba! (itt már megfigyelhetõen érzelmi töltettel színesedik)
ahonnan már egyszerűen csak lerövidül:
- Menj anyádba!
Hát ilyen egyszerû. A gyerek azt monja kommunikálni kell, mert az nem lehet, hogy én elmondom mindenkinek a háta mögött (meg itt) hogy nem jött be ez az együttélõsdi, hiába, ha neki nem merem megmondani, hogy költözzön el. Már mondtam neki 2 napja, hogy ha nem tetszik amit fõztem, vagy hogy nem vagyok itthon esténként, keresek jobb programot magamnak és elfelejtek haza jönni, akkor el lehet költözni. Tegnap meg valahogy kifejtettem neki, hogy milyen stesszes vagyok mellette, hogy az õ életmódja meg az enyém valahogy nem illik össze. Nem tudom a stressz okát, de felismerem a tüneteit (akkor szorongás lenne?), pl azt, hogy ha hozzám szól felrobbanok és kiabálok.
Tegnap ki kellett vennem a 2 literes savanyúságos üveget, ami csak akkor jön ki a hûtõbõl, ha megdöntöm (vagy ha minden mást elpakolok elõle). Megdöntöttem és kifolyt a salátalé, állhattam neki kimosni a hûtõt, úgy, hogy a frissen melegített kaja kihûlt, pedig éhes voltam nagyon, mert ki az a barom, aki ugy tesz be egy dunsztos (beföttes) üveget, hogy nem csavarja rá a tetejét, hogy annál fogva meg lehessen emelni. Hát azt a kiabálást nem akartam neki megmutatni, mert azt hiszi, hogy én egy ártatlan bárány vagyok, de az elsõ ex megtanított arra, mi az, hogy érdekérvényesítés, és én-beszéd, hogy na nekem valaki felbassza az agyam, akkor az jobb ha kijön, mintha bent emésztené el a szerveimet és kergetne idõ elõtti öngyilkosságba vagy ki tudja milyen betegségbe.
Aztán látom este hogy sír, de hát lassan be kell neki adagolni, hogy ha letelik a 2 év próbaidõ, akkor egyïkünk költözik. Én képes lennék megvenni tõle a részét, de nem biztos hogy akarom, itt évente 5-600 euróval több adót kell fizetni, mint Espooban, csak azért, mert ez a város 1%-kal több adót szed be, s csak azért, mert 5 kilométerrel arréb lakok, 1%-ot elvesznek, pedig a szolgáltatások nem annyival jobbak. Ma reggel meg jön, hogy beszéljük meg, hogy kell-e lakást keresni. Még nem, majd csak 10-11 hónap múlva lesz esedékes, de ha ennyibõl nem érti, hogy én visszavágyom a függetlenségemet, akkor nem fogom neki szájba rágni.
Igaaból most úgy vagyok, hogy mindenki megbaszhatja a kurva anyját, nem érdekel, whatever, vasárnapra dobos tortát csinálok, és már kész a rákóczi túrós, és mivel vettem diót, lehet, hogy diós tortát is, mert meg kellene állítani a fogyást. Tegnap megint bezabáltam, ma megint fél kilóval kevesebb voltam. Most megyek úszni, de csak azért, hogy mozogjanak az izmaim, ne azok sorvadjanak el (meg a víz alatt jobb a látvány, mint a víz felett, mindenféle fenekek meg mellek úszkálnak arra - black mirror jut eszembe, ha felvenné a szemem, este majd visszanézem).
Mire ezt leírtam, meg is jött, akkor én most megyek, majd este leszek újra, addig nyugodtam írjatok. Az uszodában (kinti medencében) ki leszek kapcsolva, most nem érdemes hívni.
