Tánc

Nincs felemelõbb érzés annál, mint beülni egy hatalmas városi színház nézõterére, és onnan nézni amit gyermeked táncol, neked, és a közönségnek. A büszkeségtõl dagadó mellû szülõként majdnem sikerül elfelejteni a hétköznapi gondokat, fájdalmat és bánatot.

A hétvégén tiszaparti városunkban kirándultunk. Felléptünk, várost néztünk, csapatot építettünk, erdei parkban sétáltunk hazai és egzotikus állatok között.

Leghosszabban a kenguruk kifutójánál idõztem. Gyerekkoromban volt egy álmom: az udvaromon kenguruk ugráljanak. Ez az álom még nem teljesült, de még nem múlt el teljesen, lehet érte vagy miatta dolgozni, hajtani, kûzdeni. Meg a gólyák... vajon megjelennek még a házunk felett?

Gólya gólya hosszú lábú gólya.
Lám megmondtam, ne menj le a tóra!
Oda járnak fürödni a lányok,
gólya madár szégyent ne hozz rájok!

Oda jár a hosszú lábú gém is.
Oda jártam a babámmal én is.
Addig-addig jártunk le a tóra,
míg házunk fölött megjelent a gólya.

Kis Mariska mossa bugyogólyát.
A lábával ringatja a pólyát.
Aludj, aludj szerelem virága,
tévedésbõl jöttél a világra.