Miért nem emlékszünk előző életünkre?

Azon gondolkoztam, hogy vajon miért nem emlékezünk előző életünkre. Azt ugyan nem tudom, hogy egyáltalán volt-e előző életünk (van-e reinkarnáció), erre nem láttam bizonyítékot (hihi: nem emlékszem az előző életemre), mégis az emberiség egyik fele hisz benne. Három eset lehetséges:

1) nincs reinkarnáció (nincs is mire emlékezni)
2) van reinkarnáció, de nem emlékszünk rá
3) van reinkarnáció, és emlékszünk rá

Na most tegyük félre az első esetet, mert akkor nincs min gondolkozni. A harmadikra nincs bizonyíték. Nem volt rá példa, pedig a nagy számok törvénye szerint már elő kellett volna fordulni ilyennek, ezért kizárható. Marad a második lehetőség: halálunk után újra születünk, de nem emlékszünk az előző életünkre, és azt sem látjuk előre, hogy milyen életbe fogunk újjászületni.

Vajon miért nem emlékezünk az előző életünkre?

- Ha jó volt az előző életünk, akkor azon kesereghetnénk, hogy miért nem élünk most is olyan jól.
- Ha rossz volt az előző életünk, mondjuk valami bűnt követtünk el, akkor most azon kesereghetnénk. Vagy akár bűntudatunk lenne miatta, hogy meg sem érdemeltük a jó életet.

Talán ezért alakította a természet úgy, hogy ne emlékezhessünk előző életünkre. Születésünkkor tiszta lappal újra kezdjük. Ez egy hatalmas ajándék: újra kezdhetjük. Érted? Már ha hisz az ember az újraéledésben.

...

Ha meg nem emlékezünk, akkor teljesen mindegy, hogy kezdhetünk-e új életet vagy sem, a kétféle állapot között nem lehet különbséget tenni. (Memóriamentes állapotgép: azonos kiinduló állapotból - születés - azonos inputok hatására azonos állapotokba kerülünk.) Tehát felesleges az ujjászúletésen gondolkozni, úgysem fogunk rá emlékezni.