Gyermekeink csizmát porolnak

a karácsonyi gálán.

Tánc

Ismét csodálhattam a gyerekeket, megint egy fellépés. Nem csak egy tánc volt. Itt ők voltak a főszereplők.

L* is ott volt velünk közönségnek, meg aztán este a "családi kupaktanácson". Meséltem nekik a páromról.

Táncot fotózni

Az előző héten szó volt arról, hogy lehet táncot fotózni. A színpadon nincs elég fény, jó kamera, 2.4-es objektív, állvány, RAW formátumra lesz szükség. Ha feladjuk a színeket, még mindig nagyon szép képeket készíthetünk. Az utólagos zajszűrés is könnyebb fekete-fehérben. Itt egy nagyon jó példa: leventevaradi.blogspot.com

Gyermekeim jövő hétvégén fellépnek, egyik fiam szólót táncol. Jó lenne addig gyakorolni...

UFO gulyás

Megint egy kellemes program múlt el, gyermekeink táncoltak a szigeti majálison. Fantasztikus gulyáslevesevő versenyt rendeztünk. A győztes a 10-es számú játékos lett. Senkinek nem tűnt fel, csak a fotókat visszanézve derült ki, hogy asztalunknál étkezett Darth Maul, a híres filmcsillag. Vagy mi. Szerencsére senkit nem vágott le a fénykardjával, és senki nem esett pánikba.

Ezen a képen az ostoros sztár látható, amint a gúlyás levest sztárhoz nem méltó módon, de annál természetesebben tunkolja kenyérrel. Ügyes szeműek felfedezhetik a képen alteregoját, hasonmását is. (Ha zöld szeme lenne, írhatnám: zöld szemes ostoros.)

Be kell valljam ez a post nem születhetett volna meg, ha nincs az a fantasztikus gulyás leves, amit UFO-k főztek, és amitől gyerekeink levitáltak a színpadon. A bot is úgy került kezükbe, mint a filmen: "fel!" A lányok csak a szoknyára hivatkozva kentek enyvet a talpukra. Sajnos a film pont kifogyott, mikor a fiúk botra szálltak és Harry Potter módjára köröztek a fejünk fölött. Higyjétek el, megtörtént!

Kárpótlásul álljon itt egy ráadás, pántlikával és kalappal. Háttérben a súgó, és a kedvenc finnországi fehér fám, hogy a végére aliteráljak is egyet.

Mozog a láb

Ritkán hallok neten igényes tánczenét. A Cimbali ilyen: román, magyar, bolgár zenéket játszanak. Volt szerencsém látni õket és most is örömmel bukkantam rájuk. Web-Cafén olvasott blog után böngésztem, s nekem õk voltak ismerõsök. Mahala. Jár a lábam, nem bírom abba hagyni. Táncolnék, elkapnám egy menyecske karcsú derekát. Tessék: tánc-terápia.

Hétvége képekben

P: Csoportszex. "Dugj meg! Vagy ölj meg!" - mondja a nõ karomban hanyattdõlve. Kopasz fejemen megcsillan a telehold.

Sz: Buszkirándulás. Népi játékok a várároknál. Balaton: távolban egy fehér vitorla. Cimbalmon húzatom a nótám: "Majd ha nékem sok pénzem lesz, felülök a repülõre."

V: Orgonakoncert a templomban. Fiam feje beszorult a padba. Sibelius után angolos távozás, majd focilabdás visszatérés.

H: Tánc fellépés. Bõgatyás betyárok fociznak. Idõs néni színpadra lép. "Hol?" - kérdi mellettem a nõ, és kitör belõle a röhögõgörcs.

K: Kerékpárral otthonról hazáig. Elveszve a májusfák, sörvirslik és délamerikai indiánok sûrûjében.

A hosszú hétvége átka, hogy nem írhattam. De istenemre, jól éreztem magam! Végre. A "Mindennapi fagylaltunkat add meg nekünk ma!" jegyében hedonizáltam, kultúráltam magam és a fiaim. Sportoltam és ha minden igaz, fogytam.

Tánc

Nincs felemelõbb érzés annál, mint beülni egy hatalmas városi színház nézõterére, és onnan nézni amit gyermeked táncol, neked, és a közönségnek. A büszkeségtõl dagadó mellû szülõként majdnem sikerül elfelejteni a hétköznapi gondokat, fájdalmat és bánatot.

A hétvégén tiszaparti városunkban kirándultunk. Felléptünk, várost néztünk, csapatot építettünk, erdei parkban sétáltunk hazai és egzotikus állatok között.

Leghosszabban a kenguruk kifutójánál idõztem. Gyerekkoromban volt egy álmom: az udvaromon kenguruk ugráljanak. Ez az álom még nem teljesült, de még nem múlt el teljesen, lehet érte vagy miatta dolgozni, hajtani, kûzdeni. Meg a gólyák... vajon megjelennek még a házunk felett?

Gólya gólya hosszú lábú gólya.
Lám megmondtam, ne menj le a tóra!
Oda járnak fürödni a lányok,
gólya madár szégyent ne hozz rájok!

Oda jár a hosszú lábú gém is.
Oda jártam a babámmal én is.
Addig-addig jártunk le a tóra,
míg házunk fölött megjelent a gólya.

Kis Mariska mossa bugyogólyát.
A lábával ringatja a pólyát.
Aludj, aludj szerelem virága,
tévedésbõl jöttél a világra.

Abszolút érdektelen beszámoló a hétvégéről

Sokadik hónapja lakom az albérletben. Mikor beköltöztem, kikészítettem egy csomó felesleges lomot, poros lámpaállványokat, szélgépet, poros kosarat, szőnyegeket, maradék tapétát és festéket, hogy majd leviszem a pincébe. Ennek most jött el az ideje: a hétvégén rendbe raktam a spájzt, és az előszobát, olyannyira, hogy a 25 fokos meleget kihagytam, és csak este tettem egy sétát kihasználandó a jóidőt. Cserébe jó kedvem lett. Ráadásnak feltettem két képet a falra, színesítik a lakást.
Egyik kép egy puzzle, a Mississippi boldog békeidőben. Sokat játszottunk puzzlékkal, összehozta a család apraját és nagyját, mikor egymáson átesve keresgéltük a hiányzó darabokat. Aztán elmaradtak a puzzle kirakással töltött esték, és felbomlott a családi kötelék is, bár nem tudom, hogy melyik volt az ok és melyik az okozat.
A másik kép egy kedves ismerősöm képe, szemben az ágyammal. Minden lefekvéskor és ébredéskor őt látom, és tudom, hogy vigyázza álmom. Feldobja a hangulatom.

Vasárnap tánc fellépésen voltunk. Kicsit fárasztó, hogy a délután kettőkor kezdődő műsorra már reggel 9-re oda kell menni, és ez az egész napunkat kitölti. A gyerekek elfáradnak a sok játékban, mi szülők meg berekedünk a sok fegyelmezésbe. Hogy a napot megmentsem, elindultam uszodába, de csak ebéd főzésig és ebédelésig jutottam. A táncot végül nagy örömmel néztem és fotóztam. Sajnálom, hogy csak az egyik fiam volt ott a színpadon.

Hétfő reggel bekrepált a céges számítógépem, pont amikor a lízing idő letelt és megvehettem volna. A hétfő adatmentéssel és archiválással telt, még szerencse, hogy a fotóim megmenekültek.

Táncház találkozó képekkel

Pár napja Edo írta, hogy "Siritsd meg, fordítsd meg!" Ismerős volt, de nem jutott eszembe, hogy a moldvai táncokból. Az egyik legegyszerűbb tánc a moldvai, szuper hangulatot teremt, és kezdők is élvezik. Ha elrontjuk a lépést, jót nevetünk magunkon.

Tegnap volt benne részem. A sportcsarnokban voltunk táncház találkozón. Gyermekeink táncházban táncoltak és játékokat tanítottak, a szölők, ki mennyire bírta, táncolt, vásárolt, vagy előadást nézett. Jól éreztük magunkat. A táncok közül a leggyakoribb a mezőföldi volt, de a legnagyobb tömeg a moldvainál tolongott a küzdőtéren, egy kanalat is alig lehetett volna leejteni. A fejek felett elnézve fergeteges hangulata volt a tömeg együtemű hullámzásának. A képek talán átadnak valamit a hangulatból.


A koncert mellett vásár is volt, vettem egy új övet és egy táncos inget, majd abban megyek a fellépésekre.


Ez a sátor is valahogy odakerült...