2007. szeptember 23., vasárnap

:(

Orral vagy orr nélkül írjak szmájlit? Az eredetinek a sárga körben nem volt orra.

A hétvégi képek, minden amit a telken fotóztam, gyönyörű háttérképek, meg pompás családi idill (szakadt, koszos ruhában hajladozunk az érett szőlőfürtökért, hogy aztán összetörjük darálóban, és kicsorgassuk a mézédes vért) mind elvesztek. A gép már többször tette olvashatatlanná a kártyát. Formázás után próbálom visszaállítani a képeket, de nem sok sikerrel egyelőre. Volt egy jó program, ami korábban mindent visszahozott, csak a nevére nem emlékszem és googlizva sem találom. Pedig ha látnám a nevét, beugrana. Kavintont! (Gyk: memóriajavító gyógyszer)

Jó hír: a felnőttkori zongora tanulás 20 perc alatt millió agysejtet hoz létre és javítja a memóriát.

Ja és ha szomorú: megtanultam pszichológiából, hogy a szomorú ember kreatívabb. Magyarázza Máté Péter (vagy Zámbó) miért írt olyan szívhezszóló dalokat. (Egyáltalán ő írta?) Meg hogy az elefántcsonttoronyba elvonult költő, és a lelki és családi gondokkal kűzdő író hogy alkothatott annyi feledhetetlen művet. Ergo: tedd vidámmá a népet és lelassul a világ rohanása.

Nincsenek megjegyzések: