Háttal a célnak

Néha jót tesz, ha a célnak hátat tudunk fordítani. Ha vakon követjük a célt, nem biztos, hogy minden lehetőséget, jobb megoldást észreveszünk.

Egy példa, amit az intenzív kurzuson hallottam: a kosárlabdában a center a palánknak háttal játszik, a saját csapattársaknak osztja a labdát. Nagyon természetellenes ez a helyzet, mikor a cél a kosár, a legtöbb amatőr inkább oda koncentrál (ha már megtanulta, hogy nem a labda, hanem a kosár a cél).

Uszodában is van olyan helyzet, mikor valaki a célnak háttal "áll", például a hátúszás. Egy tömött medencében nem is szerencsés háton úszni, folyton valakibe beleütközik az ember. Vagy a medence végén a falba. Ezen kívül a gyorsúszók fordulása is fordított: nem a kezükkel, hanem a lábukkal érintik a falat. Így gyorsabb. A magasugrásról nem is beszélve: nem hasmánt, hanem háttal ugrunk. Így találta ki a guru, azóta mindenki így csinálja. /komment: Próbáltatok már így ugrani? Nagyon nehéz ráálni, annyira természetellenes. Próbáltam./

Ma előadáson kipróbáltam milyen háttal állni a célnak. Az előadóteremben a cél a tanár, a tábla, vagy a kivetítő. Mindenki előre néz. Onnan jön a tudás. Kivéve a tanárt. Ő háttal áll a táblának. (Ha nem profi, vagy nincs saját monitora, néha hátra is néz. Ha meg soha nem néz hátra, észre sem veszi, ha bekapcsolt a képernyővédő.) /komment: néha érdemes hátrapillantani, ott van-e még a cél./

Megfordultam, és nem a tanárt, hanem a tanulókat figyeltem. Hallottam a tanárt, a tudást nagy vonalakban így is át tudtam venni. (A tévét is háttal nézem.) Ami kimaradt, a táblára felírt szöveg. De akkora nagy plusz információhoz jutottam, amit előre nézve nem vettem észre. Amit normál esetben csak a tanár láthat: egyes mondatainál a tömeg egyszerre rezdült, mosolyodott el, vagy kerekedett el a szeme, vagy ásított, vagy ráncolta a homlokát. Láttam, mikor mondott a tanár valami érdekeset, fontosat (amit jó nekem is megjegyezni), és mikor mondott a többség számára érthetetlent.

Ezzel akár manipulálhatok is: ha valami olyat megértek, amibe a többség beleásított, vagy eleresztett a füle mellett, helyzeti előnyöm lesz velük szemben. Azt is észrevehetem, ki az, akinek velem egyszerre csillant meg vagy kattant be valami, ki az, akikkel hasonszőrűek vagyunk, egyszerre forog az agyunk. Arról nem is beszélve, milyen jól esik valakivel összenézni, elkapni egy kacsintást, vagy egyszerre elmosolyodni valami közös emlékre utaló mondat kapcsán.

Próbáljatok néha hátrafelé menni. Sokszor többet láttok így a világból.