2009. január 25., vasárnap

Magyarország finn tengerpartja

Úgy tûnik, Magyarországnak igenis van tengerpartja! A finnországi nagykövetség udvara a tengerparton van, stéggel, talán csónakkikötõvel is. Ha a nagykövetség formailag magyar terület, akkor van Magyarországnak tengerpartja, itt Helsinkiben. Majd a pontos politikai állást megkérdem a konzultól.

Jut eszembe a konzulról, pénteken m. kult. napja, elmentünk kiállításmegnyitóra, ahol olyan fura szobrokat láttunk, hogy nem is tudtam, hogy ezzel lehet induli kiállításon, na de nem ez a lényeg, hanem hogy akár apu fotóit is ki lehetne akasztani. Kifér vagy 40 kép. Éljen a világhír.

Aztán elmentünk a koncertre, Bogányi Gergely, vagy Gergõ, Kossuth díjas (érdekes, elõbb kapott finn lovagrendet, mint Kossuth díjat), velem egyidõs-forma, Liszt-hajú zongorista zongorált, hatalmas ovációt kapott, pedig nem állt mellette kislány csipkés kalocsai mintás ruhában, aki lapozta volna a kottát, sõt, úgy láttam õ maga sem lapozta a kottát, egy órát lenyomott lapozás nélkül, szerintem egy ipodon nézhette a hangjegyeket, vagy mit. De aztán úgy tûnt az sem kellett neki, mert rengetegszer becsukta a szemét, úgy beleélte magát, vagy csak lement alfába, hogy az elõtte eltárolt térképet felidézze. (Mellettem valami külföldi nagykövet forma is nagyon beleélhette magát, fojton becsukódott a szeme és elõrebukott a feje. De itt legalább nem volt szünet, és nem jöttek vissza a mellettem ülõk durrogtatni.) Persze idõnként szünetet tartott, kiszaladt, talán inni, vagy kottát olvasni, mindenesetre nagyon tetszett a játéka, és úgy látszik méltán tartják ilyen nagy zongoristának, nekem is jobban tetszett, mint a szobrok. Ez volt életem elsõ zongorakoncertje, leszámítva azt, amit a lányom tartott a múlt nyáron, mikor csak úgy, kottából megtanult két kézzel két szólamot játszani az énekkönyvbõl. Lehet neki is jót tenne, ha úgy fésülné a haját, mint (sopen és) Liszt. Egyetlen hiányérzetem volt a liszt-forma zongoraelõadáson, egyszer sem játszották a kislányt a zongoránál... Pedig az is liszt rapszódia.

Aztán a magyar kultúra után volt finn sportkultúra, Helsinkibõl korcsolyázott a világ, sok sok finn gyõztessel, szerintem megbundázták, mert Sebestyén Júliának is dobogó jutott volna, ha el nem cserélik a leleteit, bocs, a lassított felvételeit a nagyot zakózó litván lánnyal. Vagy franciával. Mert így eléggé lepontozták. Pedig a többinek sorra kinyilt az axel... Jut eszembe, mikor a lányom is egy jégen szerepelt vele, meg Póth Diával, meg Pavuk Vikivel. Lehetett volna belõle is virágszedõ egy ilyen európa VB-n. Tudod kit hiányoltam? A nagyorru orosz korist, aki Edvin Martonnal szokott hegedülni, Plusenkót, de mivel nem jött el, nyerhetett a francia mátrix-korcsolyázó, a (vigyázz, csak magyarul tudom) Bertran Zsöber (vagy hasonló). Pár évvel ezelõtt mártrix zenére lett második. Ja, mert az oroszokat akkor még nem lehetett megelõzni. Mintha most már lehetne, hehe.

(további képek itt)

Egyébként szerintem az olaszok csak valami elfordítás miatt lehettek ilyen jól, mert az, hogy orosz és az hogy olasz olyan nagyon hasonlít egymásra. Vagy tán azért, mert mindkét országban igen fejlett a gazdaság. Vagy hogy is mondta Kriszta a mézgaaladárban? Ma fia? Ja, megvan, a jégtánc szövetség elnöke, mellesleg, olasz. Szóval oroszok, mert történelmi hagyományuk van az aranyra, az olaszok, az elfordítás, meg a fõtitkár miatt, na meg a finnek, vajon miért is nyerhettek? Talán mert olyan jók voltak. Vagy mert mérték a taps hangerõt. Mindegy, Juli, mi neked szurkoltunk, itt, a magyar tenger partján!

Ja, és le a magyar kommentátorokkal. Mintha beszédkényszerük lenne. Ma a finn adót néztük, senki nem szólt bele, és nem is hiányzott, hogy mit láttunk, dupla leszúrtat, vagy rittbergert.

Ha már szómenésem van, megemlítem a kínai újévet is, itt 18.00-kor volt, elõtte nagy buli a belvárosban, sárkányokkal, tigrisekkel, kínai operával, utána tüzijátékkal. Boldog új évet nekik is!

(A világon minden 5. ember kínai. A mi családunk is 5 tagú, akkor nálunk is valaki kínai, csak nem tudok rájönni, ki az. Apu Géza, õ biztos nem kínai, anyu Gizi, õ sem lehet, hugom Éva sem, öcsém Csi-Pao sem kínai, akkor már csak egy lehetõség van, hogy én magam vagyok kínai.)

1 megjegyzés:

Gyula írta...

A magyaroknak mi is szurkoltunk, bár nem voltak illúzióink...