Az úgy volt, hogy ezelõtt 630 kilométerrel (ez akkor szinesztézia? mert keverem a szezont a fazonnal, a távolságot idõmérésre használom) lemostam a kocsit. Fagy volt, de mindent rendesen áttörölgettem (gondoltad volna, hogy fagyban autót mosva nem elég a zárakat olajozni, de az ajtók szigetelõ gumiját is át kell kenni szilikonnal, különben az ajtóhoz fagyva nyitáskor szakadnak?), még a csomagtartóra is gondoltam, nehogy beragadjon. Egy valami elkerülte a figyelmem, angolul megtaláltam a nevét, gas-door, aztán meglett magyarul is, üzemanyagtank betöltõ nyílás fedél, vagyis az a kisajtó, ami a benzintanksapkát fedi. Ezt a vezetõülés mellett egy kar nyitja, ha felfele húzom, akkor a csomagtartó nyílik, ha lefele nyomom, akkor ez a kis ajtó nyílik, s hurrá, lehet tankolni. Na tegnap mentem hurrá tankolni, de nem nyílt a fedél, és a mutató már erõsen a piros felé járt. Gondoltam még 50 kilométert tudunk menni, aztán szervíz, vagy globális felmelegedés. Szerencsénkre ma plusz nulla fokra ébredtünk, a kocsi tetején is a hó megolvadt, azzal együtt szépen le lehetett törölni az elmúlt hetekben rárakódott koszt, és ni, a benzintank sapka fedél is nyit. Hurrá, irány az elsõ benzinkút. Tanulság: a benzintank fedelet is fagyállózni kell autómosáskor. Vagy keresni egy vasárnap is nyitvatartó fûtött garázst.
Aztán meglepetés a tankolás után: 55 liter benzin ment a tankba. Nem is biztos, hogy van ekkora az a tank, és a piros lámpa még nem is világított.
Olvadunk, aztán ónosesünk, holnap meg hasraesünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése