Kunnon talvi

... azaz igazi tél van, hóval, faggyal. Szép fehér minden, az embernek kedve van kimenni sétálni az erdőbe (bodri kutya sétál, füle farka szétáll), vagy a tengerre. Sétálni mondom, a tengerre, vagy síelni, ilyenkor a legjobb és legegyenesebb terep a tavakon és a tengereken van, ha az ember szeret síelni. Bár erdőben is jó, mi is síelést terveztünk ma délutánra.

Mondtam már, hogy itt a síelés itt a mezei vagy erdei sífutást jelenti? Aki magas toronyból csúszik le és a végén repül, és összetöri magát, az a hegyugró (mäkihyppääjä, mäki = hegy), aki meg a hegy oldanán szlalomozva vagy száguldva csúszik, az ereszkedik (laskettelu). Ez utóbbi kettőt a finnek nem hívják síelésnek. Aki hegyről akar lecsúszni, annak északabbra kell menni, Dél-Finnországban alig van 200 m-t meghaladó hegy.

Azon gondolkoztunk egy hete, hogy ha minden télen ilyen kevés lesz a hó (akkor még nem volt), akkor a finneknek nem fogja megérni síléceket venni, és az utódok nem fognak megtanulni egyáltalán síelni. Erre most jó idő lett.