Könyvnek is sok lenne, szegény privát naplómat meg a készülő könyvet hanyagolom, mert annyi kedvem van írni. De ez még aranyos. Gondolkozunk a neveken. Szerintem kettő kellene, párom szerint egy is elég. Mondja, hogy nehéz dolog nevet választani, mert amit most kitalálunk, az az egy neve lesz örökre. Mondom aha, szóval te is belátod, hogy egy nem elég?
Hogy jutottunk el Tádéhoz? Nem tudom Tádé fiú név-e vagy lány, mindenesetre morzéztunk, és ez jött kis. Megkértük a kislányunkat, hogy segítsen már. Rugdosson ütemesen, mi meg morze ábécé szerint (finnül aapinen, az ábécés könyv elején egy kakas van, azt meg úgy hívják, hogy aapiskukko, magyarul talán Gőgös Gúnár lenne, ezzel az újjra húzható gumifigurával mutogatták tegnap a szülés szakaszait...) megfejtjük, hogy milyen nevet szeretne. Rúg is egy nagyot, a párom mondja, hogy Tá. Vagyis "t". Aztán mondja "tátiti", ami "dé". Tehát "Tádé". Kérdem meglepve: "Fiú vagy, kislányom?" S akkor megint nevettünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése