Élet a Földön (túl)

Annyira ritkásnak tûnik a világegyetem az élet szempontjából: hiába nézzük a kukkert, csak (forró) csillagokat és halott ûrt látunk magunk körül, hiába hallgatjuk az étert, nem hallunk távoli bolygókról jövõ morse jeleket.

Most olvastam el (pontosabban hallgattam ki) Lucy és Stephen Hawking másik mesekönyvét a kozmoszban kalandozó gyerekekrõl, amiben fizikai dolgokat magyaráznak érthetõen, és valamire felhívta a figyelmet. Arra, hogy a földön akárhova megyünk is, akárhova nézünk, ott biztos találunk életet. Legyen az a legmagasabb hegy, a legészakibb sark, a legforróbb sivatag, vagy a legmélyebb tenger, biztos, hogy valamilyen forma élet van ott. Nehéz lenne a földön életmentes teret találni.

Felmerül bennem a kérdés, akkor az élet ilyen ragadós? (Ilyen önzõ?) Ha egyszer létrejött, hogy a halott anyagból valamilyen módon kiemelkedik valami, ami mozog, táplálkozik, szaporodik, túlélõ programot követ, és gondolkodik, akkor az az élet - ahogy azt Ady mondta - élni akar. Ha ennyire minden él itt a Földön, miért nem találtunk még életet máshol a világegyetemben?

Igaz, még csak "most" sikerült leírni, hogy mi is kell a földihez hasonló élet kialakulásához (adott nap-bolygó távolság, 0-100 fok közötti hõmérséklet, víz, szén, hidrogén, oxigén, légkör, mágneses tér... meg az a bolygó forogjon, hogy váltakozzon rajta a hõmérséklet, legyen holdja, hogy a kialakult életnek legyen rendszeres menzesze, stb.)

Nem lehet, hogy ahogy az anyag a ma ismert világegyetemben egy õsrobbanásban, egy pontból jött létre, és ahogy minden élet (élõlény) itt a földön egyetlen õstõl, egy egysejtû amõbától ered (vallásos alternatíva: egyetlen istentõl), úgy minden élet a világegyetemben egyetlen közös pontban keletkezett, és valamilyen módon szétszóródott a bolygó közötti térben? Mert ha valahol kialakult az élet csírája, miért ne szóródhatott vagy másolódhatott az a csíra messzi galaxisokba is?

Azt feltételezzük, hogy kevés, és ritka az olyan bolygó, ahol élet lehet (mert még nem találtunk ilyet). Mi van, ha mégis rengeteg az ilyen bolgyók száma, csak még nem vettük õket észre? Mert amit a távcsövek látnak, azok nem a bolygók, hanem a csillagok, és a csillagok körül ugyanúgy körözhetnek a bolygók, mint itt a Naprendszerben - rengeteg a csillag, rengeteg lehet a bolygók száma is.

Na meg azért sem láthatjuk integetni a messzi galaxisok Földjein élõ népeket, mert amit most a távcsõben látni, az a jóval korábbi állapotot mutatja, s millió évekkel ezelõtt itt a földön se volt még élet.

Mindenesetre én a világegyetemben (most) élettel rendelkezõ bolygók számát 1-nél többnek tippelem, és ezt a számot inkább a 100-tól 100.000-ig érzem jogosnak, mint alatta.

És ha engem kérdeztek, szerintem van isten, aki szétszórta az élet csíráját a világûrben, lehet az akár egy zöld szemes ostoros, vagy az õsrobbanás, vagy maga a Higgs Bozont.