A lányom találkozott a papával, aztán a mamával, aztán a papa a mamával. Vicces volt, két öreg tolókocsiban egymással szemben. Budakeszin, a vadaspark mellett, szép kilátással.
Aztán elmentem Dunaparton sétálni és társasjátékozni. Valaki hozott furcsa ízû chipset, azt hittem van még, mind megettem. Gomba ízû volt, szerintem hányás íze volt, és ezt ki is mondtam ott, gondolom jól megbántottam valakit vele. Aki hozta.
Mielõtt beszélek, gondolkozzak. Egyszercsak megtanulom, remélem, még mielõtt még szenilisebb leszek.
Túléltem a napot, apám szállítását lépcsõn le, szanatóriumba el, aztán vissza az egészet, az inzulint, a marék gyógyszereket, öltöztetést... ezért anyám meg is dicsért, pedig a ruhát a hugom készítette ki, és apám maga vette fel. Aztán az egész hátralevõ napot végig aludta, 8 után tudtuk felkelteni, a 6 órai inzulin 3 órát késett, az éjjelit meg nem tudom, mikor fogja beadni magának.
Ha elvittük valahová, fotókiállításra, családi vacsorára, vagy a szülõfalujába hivatalos ügyet intézni, mindig úgy elfáradt, hogy másnapra megbolondult a cukra, és mentõ vitte el. Már vagy háromszor. Most azon izgulok, nehogy holnap is valami nagyobb baja legyen abból, hogy elfárad, alszik, és borul a napirend. Ha a cukra alacsony, akkor nem emlékszik dolgokra. Nála a 10-12 az ideális, ha 4-6 között van akkor bekómál.
A legjobb az volt, hogy valami folyadékot kiönthetett, belement a vércukor mérõ gépbe, és az egyik gombja zárlatos lett. Ha bekapcsoltam, a setup menübe lépett, és az egyik szám a kijelzõn folyamatosan számolt vissza, mintha a lefelé gombot nyomná valaki úgy, mint süket a csengõt. Kis pánikot okozott. Szerencsére ma délutánra megjavult. Ma vakon adta magának az inzulint, ezért is a nagy reggetés a holnapi nap miatt.
A legutóbb 3 nõ jött a mentõvel, és a hordszéket nekem kellett levinni a lépcsõn, a két fiatal mentõs nem vállalta. Nem attól félek, hogy megint nekem kell levinni, hanem attól, hogy valami baja lesz abból, hogy kizökkentem a megszokott rutinból. Anyám lassan felépül és hazajön, minek addig is vinni látogatni? Bár ha nem visszük, nem mozdul már ki a lakásból, így legalább történik valami, kicsit látja a világot.
Holnap munkanap. Nem tudok elaludni Itt még csak 11, de finn idõ szerint kell kelni és reggeli értekezletre menni, és frissnek lenni. S mivel az autót ma leadtam, elvittem a reptérre, aztán haza buszoztam (a nemzeti múzeum lépcsõje elõtt valami néptánc találkozó, a belvárosban, könyvhét volt), innentõl ha valahova futni kell, akkor csak a vonat meg a busz van, na jó, a taxi is, de azt inkább ne kelljen igénybe venni.
3 megjegyzés:
:( üdvözöllek a klubban.... mármint a szülőket pátyolgatók klubjában.
Kösz, nem tudom most mit mondjak, hogy ne legyek geci veled, mert nem érdemled meg.
Amúgy gondoltam rád (nem csuklottál?) és arra, hogy akár én is haza költözhetnék egy idõre, amíg vannak, hogy segítsek, mint ti, és ha a munkámat el tudnám látni innen az itteni irodából, vagy itthonról távmunkában. De a finnek nem örülnek neki, ha más országból távmunkázik az ember, lehet, hogy ki kellene lépni, vagy kivenni egy sabbatical-t, és addig itt találni valami jól fizetõ munkát, amivel az emelkedõ kajaárakat is ki lehet fizetni. Rémisztõ itt az infláció.
Ki tudja meddig élnek még...
Remélem nem vetted rossz néven, nem bántásból írtam, csak szomorúan vettem tudomásul, hogy rád is rájár a rúd.
Nekünk nem kell beszámolni senkinek hogy hol vagyunk/dolgozunk és a meló egy részt tudjuk végezni innen.
Megjegyzés küldése