Tegnap leadtam a bérautót és hullára elfáradtam mire BKV-val haza értem. Ma reggel nézegetem, hogy megyek majd a reptérre, hogy jutok el boltba, meg szerdán a cégünk Budapesti irodájába, hogy találkozhassak a magyar kollegáimmal, aztán onnan fel a hegyre anyuhoz. Nincs mese, taxira kell költeni, vagy autó kell. Az egyik autóbérlõ cég annyiért adja 3 napra, amennyi a taxi egy irányba innen a reptérre. Plusz benzin, de szabad a mozgás. Mehetek holnap pl úszni reggel, ha korán kivet az ágy, este mehetek az öcsémhez kertbe pihegni és politizálni, vagy moziba, megvan még a Cirkogejzír?
Ha tegnap a drága autó leadásakor eszembe jutott volna megnézni ezt az olcsó kölcsönzõt, ha egyáltalán vettem volna a fáradtságot és elgondolkoztam volna azon, amin ma reggel, hogy hogy fogok mozogni, tehát kell az autó, már tegnap kivehettem volna ezt, a plusz egy nap épp csak annyival került volna többe, mint amennyit tegnap és ma elbuszoztam, vonatoztam, villamosoztam a reptérrõl haza és ma vissza a reptérre. (A 200E gyorsjáratra a jegy már 2200 Forint, emlékszem másfél éve még 900 volt, azt is sokalltam.) És akkor nem ment volna sem a tegnapi este, sem a mai délután pocsékba, jutott volna idõ könyvhétre benézni és elmenni valahová, mondjuk geocache-t keresni.
Szóval ma elmentem a reptérre, BKV-val, aztán elmentem a napszemüvegemért, amit tegnap elvesztettem de kalandos úton felbukkant a reptér közelében, onnan elhajtottam, ha már a szomszédban voltam, a lányomhoz, aki nem volt otthon. Aztán haza. A dunaparton élvezet volt vezetni multifokális napszemüvegben.
Az autó, amit kaptam pici, Fiat 500-as, de nagyon cuki, szól, ha váltani kell. A kormány és a mûszerfal retró érzés, és a fejemet ki tudom dugni a tetõablakon, ha kell a menetszél. És baromi magason, kényelmesen ülök benne.
Bementem a Vasarely múzeumba, megkérdezni, hogy van-e abból a jó 5x5 és 7x7 bûvöskockából, de most épp ki voltak fogyva. Kértem, hogy értesítsenek, ha lesz újra, leginkább a 4x4 és 6x6 érdekelne.
Este apuval beszélgettünk. Néha elfelejt dolgokat, kérdi, hogy a legnagyobb lányom melyik országban él. S nem tudja, melyik nap jön a cukros ápoló, és ha felébred, nem tudja reggel van-e vagy este. Kicsit gáz.
Nem akarok megöregedni, nem akarok ilyen állapotba kerülni. Ha nem akarok megöregedni és meghalni, ami az élettel jár, az azt jelenti, hogy nem akarok élni. De, én élni akarok, csak épp örökké. A jézusi mese a tökéletes testrõl és a feltámadásról valahogy nem tud lenyugtatni. Feltételhez kötik, és soha nem lehetünk biztosak benne, hogy teljesítettük-e a bejutási kritériumokat.
Pedig úgy néz ki földi halandó vagyok, öregszem, kezdem én is a szenilitás tüneteit mutatni. Kezdõdik. ("apa, kezdõdik! (anya vetkõzik). tudod mikor kezdõdik? majd ha én akarom"). Tegnap este kidobáltam a használt BKV jegyeket, bolti blokkokat és bevásárlólistát a pénztárcámból, és azzal együtt kidobtam 11000 forint papirpénzt a szemétbe, összegyûrve, mint a felesleges blokkokat. Aztán kerestem, hol van. A szemüvegem is ott maradt, ahol társasoztam. Ma meg a telefon maradt itthon. Kezdek apámra hajazni, aki kopasz (én is). Nem vagyok teljesen komp.
---
Könyv: máté gábor normális vagy. Ezt csak így feljegyzem magamnak.
Mai jó: Megvettem a repjegyet Kolozsvárra. Megvan a szemüveg. Cuki az autó. És az elveszettnek hitt telefon is megkerült, itthon hagytam. Dolgoztam is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése