Utazni

Izland hatása még bennem él de holnap megint utazok, a gyermeket viszem el mummolába, meglátogatni a nagyszülõket. Nem pont így, de átutazik Budapesten, s ha már ott jár, én is oda megyek, és elviszem a papához, aki most otthon egyedül, nõvérekkel nyomja, és külön anyuhoz a kórházba vagy szanatóriumba, aholva a mûtét után vitték. A mûtétet a korona miatt halasztották 3 évvel, már ideje volt. Azt hittem, hogy vettem ki szabadságot, de nincs elég napom, kénytelen leszek otthonról dolgozni.

Ma voltam tollasozni, szeretem. Rosszul léptem, majdnem kitörtem a bokám. Nem hiszem, hogy tört vagy szakadt volna, de bicegek, fáj ha rálépek és hajlítom.

Voltam orvosnál. A családban volt friss bõrrák, erre nekem is kiújult, mentálisan, de amint a dokinéni átnézett és azt mondta minden rendben, elmúlt.

Valami fagyasztásos zsír-robbantásos orvosos program volt a tévében. Azt mondták, hogy a müvelet fájdalmas, de ha kéjgázt szív a páciens, akkor nem érdekli, ha fáj, csak röhög rajta. Arra gondoltam, hogy a hangulatjavító gyógyszer hasonló hatású lehet akkor, ha valakivel közlik, hogy rákos. Röhög egyet rajta, le van szarva, ennyi volt az élet, viszlát és kösz a halakat.

Majd mindjárt beveszem az esti pálinkát, és ha a lábfájást, törést vagy szakadást nem múlasztja is el, de legalább nem érdekel.

Nem vagyok jól. Nem alszom. Most is itt ülök és Puzsért hallgatok. Kint középkék az ég. Mindjárt itt a Juhannus (szentiván), már rövidek az esték, nincs teljesen sötét. Nem tudom mi ez a feszültség. Hol a kéjgázom.