Akartam lovakat fotózni Izlandon, mert a lányom szereti a lovakat, és itt rengeteget láttunk az út mentén. Olyan, mintha teljesen szabadon lennének, de nem egészen, villanypásztorral bekerített hatalmas területeken legelhetnek szabadon, de azért az autóútra a kerítés miatt nem tudnak kimenni. Amúgy a bárányokat is így legeltetik, be vannak kerítve, de a kerítés nem nagyon látszik, 2-4 kifeszített drót, gondolom árammal. Ezek a legelők több kilométer hosszúak voltak.
Meg akartam volna állni az út szélén, hogy fotózzak egy-egy ilyen ló-csordát, vagy nyájat, de nem lehetett. Az út mindenhol meg van emelve, helyenként 1-2 méter magasan, töltésen megy a környező területhez képest, és a padka többnyire fél autónál is keskenyebb, és erre felhívták a figyelmünket, hogy megállni szigorúan csak a kiépített (asztal+fa táblával jelzett) parkoló helyeken szabad, mert belénk jöhetnek, ami persze többnyire nem ott volt, ahol a lovak legeltek. Szóval teljesen vadon legelésző izlandi lovakat alig tudtam fotózni. (Na meg a szél és a vízszintesen hulló eső is nagyban megakadályozott.)
Ugyanez a tájjal, jön 3-4 egymás utáni vulkáni hegy, első sötét, második a pára vagy köd miatt kicsit világosabb, a legtávolabbinak a körvonala meg már csak épp kivehető, de nem tudsz megállni, mert nincs hová, és a fotózás elmarad. A gleccser, a havas hegyek, az a kevés fás folt, amit láttunk, mind megörökítetlenül maradt, ezért is kell majd egyszer visszamenni úgy, hogy nincs ott a barátnő, hogy lehessen kedvemre megállni, bámészkodni, pisilni, bogarászni vagy virágozni, vagy a Merlin appal figyelni hogy mikor milyen madár nyivákol.
Végül úgy lőttem néhány lovas fotót, hogy ha valahol egy kereszteződés mellett láttam álldogálni a lovakat, lehajtottam a főútról, és rövid időre a mellékúton álltam meg, onnan sétáltam vissza a lovakhoz, s addig a barátnő türelmesen várt.
Ha geocache-t mentem keresni, sokszor õ is kiszállt, és segített.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése