Itt vagyok apám szobájában. A múltkor azon keseregtem, hogy fel kell nõni, hogy most belõlem lesz a rangidõs, az alfahím, erre ni, hugom kitúrt abból a szobából, ahol lakni és távmunkázni szoktam. Itt még mindig benne van a szõnyegben a szobavécé-balesetek szaga. Most itt lakok apám szobájában, az õ ágyában alaszom, az õ székén ülök az étkezõben.
Béreltem autót, amire nekem nem volt anyagi keretem. A bérleti díj nagyok olcsó, olcsóbb mint két taxi a reptér és a lakás között, de amit lefogtak akártyámról, az egy fél autó. 1 millió forint. Tudok vigyázni rá, nem fogom összetörni, de ha valami áruház parkolójában valami barom rámnyitja az ajtót, akkor a letétet nem kapom vissza. Nagyon alaposan átnézik a kocsit. S nekem az utóbbi idõben nem volt szerencsém, az autómat 5 hónap alatt 3x húzták meg.
A múltkor a bátyám liberálisozott le. Ma az öcsém fenyegetett meg, hogy ha feszült vagyok és kiabálok anyámmal, akkor bújjak el elõle. Ma meg a hugom baszott le, hogy miért nem béreltem nagyobb autót, ha ebbe nem fér be a gurulós járókeret, a szekér, amivel anyám közlekedik a temetõben. Azért mert nem futja nagyobbra, mert nincs pénzem, komprende? kapise?
Basszák meg, élvezzék egyedül a temetést, én többet ide nem jövök. A holnapi születésnapi vacsorára elviszem anyámat, de nem megyek be. Nem akarok olyan testvéreket akik elõítéletesek és útálnak, akikrõl messzirõl látni, hogy nem akarnak látni.
1 megjegyzés:
Sajnálom! Az egész helyzetet. Tedd magad az első helyre oszt így jártak.
Megjegyzés küldése