Kárpátia

A mai reggel csendesen indult, gereblyéztem a lehullott leveleket, és virághagymát ültettem. Lehet, hogy már nem nekem nyílnak ki. Azért dolgozgattam egy kicsit. Levéltetû ellen kezelni kellene a cseresznyefánkat, hogy jövõre ne támadja meg.

Ebéd után a fiammal úszni voltunk, meleg, napsütéses idõben olyan volt, mintha strandolnánk. Az õszt csak az jelezte, hogy nem volt nagy tömeg.

Este fele felmentem a kedvenc helyemre a Gellért hegyre. Mire felértem, fogytam pár kilót, kilógott a nyelvem a lihegéstõl. De fent még mindig szép színesek a virágok, kiültem egy padra és sötétedésig olvastam. A város felett, friss levegõben. MP3 játszóval a fejemen nem zavartak annyira a szerelmes cuppogások sem.
A hegyrõl lejõve nem akartam sörözni, inkább elmentem megnézni mi folyik a Kossuth téren. Épp a Kárpátia koncertje kezdõdött. Valamikor középiskolás koromban hallgattam ilyen zenét, jól esett újra hallani, de ezeknek a számoknak a szövegét nem ismertem. A koncert elõtt és után több felszólalót láttam. Egyikük bejelentette, hogy vidéki gazdák holnaptól félpályás útlezárásokat kezdenek az ország 90 pontján. Minden teljesen legálisan. Így már valóban nagyobb ereje lesz a "forradalomnak". Hallottam, amint a tömeg a kormányfõ lemondását követelte, néha elég mókás bekiabálásokkal. A szónok azt remélte, hogy az október 23-i koszorúzáson már más kormányunk lesz. A lelkesítõ felszólalások ellenére a tömeg békés volt. A felsorakozott rendõrök csak figyelték az eseményeket. Szóval megnéztem magamnak azt, amit a tévé nem mutat, vagy nem ad át, a békés tüntetés hangulatát. Nem bántam meg, hogy elmentem, bár a nagy tömegben senki ismerõst nem láttam, és kicsit egyedül éreztem magam.