Probálom túlélni a mindennapokat. Tele vagyok, az összeroppanás határán állok. Megint.
Válás: 1 hónapon belül, ha van közös megegyezés, elváluk. Gyerekek nélkül, fele fizetésem nélkül. Elhagyottan, kitúrtan. Miskolczi Miklós írja, hogy a válások zömét a nõk kezdeményezik. Nekik nincs mit veszteni, mert a bíróság a legtöbbször az õ javukra ítéli meg a gyerekeket. Akár miattuk, akár a férj miatt romlott meg a házasság. A mienk a feleségem miatt romlott meg. Nem voltam neki elég. Megcsalt. Többször is. De nem lépett le, gondolta jól jön még a fizetésem. Okos tanácsadói, elvált kolleganõi adják alá a lovat: kizsigerelni a szemét stricit az utlolsó fillérig, aki a 3 gyereket megcsinálta, aki tönkre tette az életét, aki mindenét odaadta volna a boldog családi életért. Hogy közben tönkre megyek? Elvesztem az állásom? Belebetegszek a stresszbe? Nagyobb eséllyel szerzek rákot vagy infarktust? Hogy az önbizalmam teljesen a földbe tiporta? Neki ez nem számít. Sõt, örülne neki, ha végleg megszabadulna tõlem, ha a gyerekek fejlõdésébe még a láthatás alkalmával sem szólhatnék bele. A legkellemesebb megoldás számára az lenne, ha megdöglenék, akkor övé a lakás, amit a biztosító kifizet utánam.
Hol kezdõdött? Ezt semelyik bíróság nem vizsgálja. Ki a hibás? Ki szegte meg a házassági "szerzõdést"? Hogy neki nem voltam elég? Hogy õ akart hódolókat, udvarlókat? Õ akarta nõnek érezni magát? Ez senkit nem érdekel. Én ezzel csak veszteni fogok. Vagyont, pénzt, a gyerekeimet. Õ meg vígan él a fele fizetésembõl.
Munka: felmondtam egy jobb állás reményében. Otthagyom a korábbi munkahelyen felgyûlt problémákat és feszültségeket. Munkaköröm magasabb szintû, mint aminek elismerik (senior engineer), de sem a besorolást, sem a fizetést nem hajlandók megemelni. A sikeres, nagy pénzt megspóroló projektjeim eredményét nem veszik figyelembe. Sajnos azt kell mondanom, a (belsõ) minõségbiztosításra most nincs nagy igény. Tom DeMarco íjra cikkében, hogy aki 2002-ben munkanélkülivé akart válni, processz mérnökként kellett dolgoznia. Aki most is munkanélküli akar lenni, az még mindig processz mérnök. Na ezt hagyom itt. Meg a 20 évvel ezelõtti technológiát, amivel a kollegáim dolgoznak. Lehet, hogy túl korán? Meg kellett volna várnom a cég egyesülését, és utána végkielégítéssel elmenni? Erre nem gondoltam.
Gyerekek: ne engem hibáztassatok M* fiam (nem)táncolása miatt. Elengedni elengedjük, de nem akar. Otthon (milyen otthon ez?) én vagyok a gonosz, mert erõltetem azt, amit nem akar. Volt több kellemetlen emlékünk, szervesetlen fellépés, utólagos befizetnivaló. Ennek ellenére végül mindig jól éreztem magam a táncon, a próbákon is, Veletek, örömmel néztem, ahogy a gyerekek táncolnak, fejlõdnek. De hiaba akarom erõltetni. A feleségem akarja a gyerekek felügyeletét, ezentúl mindenben õ dönt. Ha akarok közös megegyezést. Engednem kell. Ha nem, akkor évekig drága pereken tehetjük tönre egymás és a gyerekek életét.
Beszéltünk vele tegnap este. A szombati fellépésen ott lesz, csütörtökön is a próbán. De neki ez lesz az utolsó. Ha csak meg nem gondolja magát. És ha a feleségem nem kényszeríti rá, akkor a könnyebb ellenállás irányába megy, nem fog táncolni. Focizni szeretne. Nem érti meg, hogy a tánc nemesít, értelmes idõtöltés, értelmes emberek közé kerül, nem úgy, mint a focival. Nem látja be. Kicsi még.
Na kipanaszkodtam magam, ezek után ítéljetek meg.
2 megjegyzés:
Kedves Boti!
A Te megítélésed nem feladatunk. Mi csak az embert látjuk, akinek szenvedését és vergődését, kétségeit és reményét mi is átéljük és mi is átgondoltuk már saját kis életünk mindennapjaiban.
Te ott állsz most, ahol igazából senki sem szeretne állni, mindenki azt hiszi fiatalon, hogy vele ez nem történhet meg.
DE,.... bármikor.
A Te feladatod szerintem az, hogy állva tudj maradni, emberségedet ne veszítsd el most sem, amikor nehéz napok előtt állsz.
Ezzel tartozol magadnak és gyerekeidnek is.És ha ebben tudunk segíteni, akkor meg fogjuk tenni.
Üdv:csepelke/Tom
Kedves Barátom!
Bocsáss meg, ha esetleg bármiben is megbántottunk volna a leveleinkkel. Azt persze nem tudhatom, hogy mi is zajlott le pontosan köztetek. Azt sem, hogy milyen ügyvédetek van. Azt sem, hogy milyen úton-módon egyeztetek meg. Kívülállóként könnyen beszélhet az ember, de (amennyire én tudom) manapság már nem mindent visz a feleség. Számtalan példa van az ellenkezőjére, de ezt a harcot Neked kell megvívnod. Ha lehet, segítünk, mindenben támogatunk, csak szólj... (S talán pontosan fel kellene deríteni azt is, hogy ugyan miért ilyen negatív Marci fiad.)Lehet, hogy nejedben egyfajta féltékenység is van, mert jól érzed Magad körünkben, de szerintem igen nyitott a társaságunk, s semmilyen kaput sem zártunk be. (Lett volna csak kezdő táncos, s szülője négy évvel ezelőtt...)
Üdv.:
Gyula
Megjegyzés küldése