2006. szeptember 21., csütörtök

Szétmenések

Kollegám mondja, hogy hûtlen a felesége. Barátom mondja, hogy felesége külön költözött. Másik barátom hiszi, hogy 35 felett kötelezõ a szex (akár orvosi receptre) 25 alatti lányokkal.

Könyvekben olvasom, hogy szinte törvényszerû a házasfelek ki-kitekintése a házasságon kívül. Elegánsan: külsõ kapcsolat. Megszokásra változatosság, kaland. Mennyien lehetünk felszarvazott férjek? És miért nem mi kezdeményezzük a válást? Mert tudjuk, hogy mi nem igen nyerhetünk. A gyereket a bíróság szinte mindig az anyának ítéli. Még akkor is, ha miatta ment tönkre a házasság. Mi marad a férfinak? Az agancs, a hallgatás, a beletörõdés, és a vele járó feszültség, infarktus, rövidebb várható élettartam.

Javaslatom: akit a felesége megcsal, adja be a válópert maga. Ne várj, hogy a feleséged adja be! Így is, úgy is el fogtok válni, így is, úgy is nála maradnak a gyerekek. De talán elkerülheted az önmarcangolást, a szenvedést, az infarktust. Igyunk!

Ma cigarettával próbáltam levezetni a hirtelen támadt feszültséget. Nem lettem boldogabb tõle, bár az is jelent valamit, hogy most felbõszülten kiáltványt írok. Mellékhatás: büdös bagószagú lettem.

Nincsenek megjegyzések: