Most olvasom: "A férfiakban sokkal magasabb szintû a kreatív késztetés, az alkotási vágy, mint a nõkben.A nõknek megadatott egyfajta biológiai kreativitás: testükben ki tudnak formálni egy másik embert, világra tudják hozni, táplálni, gondozni tudják. Ennél nagyobb kreativitás nincs is. Ez a tény már eleve létjogosultságot ad egy nõnek." Nekünk, férfiaknak pedig örökké igazolnunk kell létjogosultságunkat - teszem hozzá.
Hmm. Errõl eszembe jut a Szexmisszió címû film, mely olyan világot ábrázol, ahol a férfiakra már nincs szükség. (Szerencsére a nõi kíváncsiság megmenti az emberiséget.)
Egy másik filmben, az idõzsaruban a testi érintkezés bûn, a természetes vágyakat tablettákkal nyomják el.
A Mensa tájékoztatója szerint a férfiak sokkal szélesebb inteligencia spektrummal rendelkeznek, nagyobbak az eltérések, változatosabbak vagyunk. Mi végre?
Mostanában épp azt vizsgálom, hogy a saját személyiség - testi adottság - inteligencia elegyem vajon milyen nõhöz passzol a leginkább? Épp ahogy Miskolczi írja: "A párválasztásban elvileg mindenki arra törekszik, hogy olyan társat találjon, aki maximálisan kielégíti szükségleteit." Csakhogy nem keressük elég ideig, vagy nem ismerjük fel idõben, ha valaki közel optimális.
Kicsit én is türelmetlen vagyok. Rég nem kellett már udvarolnom senkinek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése