A finn filmről nem szóltam. Fura, de nem értettem teljesen. Pedig Aki Kaurismäki filmjeiben eddig simán megtaláltam a mondanivalót. Ebben nem.
Volt benne metró, pénzkiadó automata, új Helsinki városrészek, Euro. De ezek mellett 60-as évek beli kocsik, busz, rádió és zene. A két szélsőség együtt volt jelen. Voltak komikus helyzetek, voltak kínosak. A lényeg röviden: a birka finn, aki inkább összeszorított fogakkal ül a vöröshangyaboly tetején, de nem mozdulna büszeségből, könnyen kihasználható. És ki is használják. Na meg a finn arc, érzések nélkül. És amikor valami érzelmes rész jött mégis, akkor épp orosz népdal feldolgozás szólt. Vagyis a finnekben nincs érzelem, az külföldről szivárog be hozzájuk.... A végén a nagy csattanó egyetlen kézfogás. Az egész befejezés és lezárás egyetlen percig tartott. Nem múlt el bennem a film elején keltett feszültség. No hálivúd érzés.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése