Nem értek a filmekhez, de szeretem nézni őket. Kikapcsolnak. Tudod, mikor egy pillanatra beleképzeled magad mások helyzetébe. Átéled a gondjaikat, az örömeiket, sokszor olyan helyzetekben, ami veled ritkán esik meg. És vagy elhiszed, hogy a saját helyzetednél van sokkal rosszabb, pl. mikor egy cápa kettéharapja a szörfdeszkádat, vagy amikor egy rosszindulatú marslakó néz veled farkasszemet, vagy pedig irigykedsz, hogy a szomszéd nője mindig zöldebb...
Ráadásul a filmben mindig feloldódik a konfliktus, általában van hepiend.
Nem szabad elfelejteni, hogy a saját életünk nem film, a hepiend nem automatikus, és hogy a popkorn zacskót meg a kólás poharat a kijáratnál a kukába kell dobni. Kösz, Gyulabácsi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése