Akinek nincs sikerélménye, örüljön a mások örömének. Lehetne a jelmondatom is, mert mostanában igazán nem gázolok még térdig sem a sikerekben. Nem panaszkodok, mert most van minek örülni: apám sikere hatalmas, és valahol rám is ragad belőle valami. Mert büszke vagyok rá.
Ma nyílt meg legújabb kiállítása Mohácson. Ott járt gimnáziumba. Most olvasom a netes programfüzetekben, hogy életműkiállításként aposztofálta. A megnyitóra eljöttek a volt osztálytársai, sőt még a párhuzamos osztályok is, ezzel komplett évfolyamtalálkozó kerekedett a megnyitó előtt, az alkalomra kinyitottak egy már bezárt éttermet. A vendégek között jelen volt Mohács polgármestere, Mohács egyik országgyűlési képviselője, apám falujának plébánosa, előző és jelenlegi polgármestere, meg a sok ismerős. Fotóművészetét egekig magasztalták. Talán ez volt a legfontosabb, legmeghatóbb köszöntője. A kiállítást Dr. Katona Tamás, a Magyar Köztársaság legfőbb ügyésze nyitotta meg. Zárójelben jegyzem meg, hogy apám osztálytársa volt.
Nagyon sajnálom, hogy nem tudtam elmenni, nem tudtam, hogy ez az a nagy kiállítás, már megszoktuk, hogy hetente nyílik meg új kiállítása.Meg aztán messze is van, és holnap munka, meg ma nálunk is társadalmi esemény zajlott. Na meg a gyerekek is megjöttek. Szóval van ok örömre, időnként csurran cseppen egy-egy apró esemény, társaságt, találkozás, beszélgetés.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése