Ima

Reggel 3x nyomod le az ébresztő órát, folyton a füledbe üvölt kelj fel menni kell. Aztán kikapcsolod az ismétlést, jó felkelek már. De valami visszahúz, édes az álom, meleg az ágy, hideg a papucs és a hasad sem korog még. Nincs kávé, nincs ébredés. Alszol, álmodsz, fák között bámulod a levelek között beszűrődő fényt. Magad vagy, de nem félsz, veled a természet. Aztán egyszer csak morogni kezd a hasad, kellemetlen érzés, kelni kell, menni kell, dolgozni kell, hogy aztán holnap is visszatérhess ide. Jah, a kávé, vizet forralsz, bekapod a tegnapi pizza maradékát, megtölti a hasad, aztán kávé, céklalé, bedobálod az irataid, a laptopod, a telefonjaid, a pénztárcát és már a vonaton ülsz, utazás (egy életen át). Bent vagy. Ismerős csend. Csak a billentyűk kopognak. Telefon nem szól, valahol hiba esett a történetbe. Se pénztárca, se iratok. Nincs pénz, nincs fejfájás. Nincs bank se. Este nincs program. Valamit keresni kell. Mozi, tévé, újság vagy könyv. Bolt. Bevásárlás. Főzés magadra. Mosás? Azt nem. Kirándulás. Erdőbe, fák közé, nézni a lombok között beszűrődő fényt. Hanyatt feküdni. Az ágyon, és egyszerre az erdőben is. Nincs gond, nincs fájdalom. Nincs magány, mert veled a természet. Nincs akit zavarna, hogy jól érzed magad. Nincs nő, nincs sírás. Yeah!