Két napja írtam az elütött suhancról, azóta azon gondolkoztam, miként lehet az ilyen eseteket jóvátenni elkerülendő a lincselést. Tegnap locsolóvendégségben szüleimnél, a sok sonkától és kényszersüteménytől tele hassal ülök a WC-n, és kezembe akad egy könyv, Móra Ferenc egyik kötete. A következő novellánál nyílott ki. (Aki tudni szeretné mi lett a sárba forgatott demokrata sorsa, olvassa el a könyben.)
Ki csapja meg a Jánost?
1817 tavaszán a kassai piacon egy sebesen vágtató hintó elütött egy pereces kofát. Nagy sokadalom támadt, összeszaladtak a hetivásárosok, a vásári hajdúk is odaértek éppen akkor, mikor egy részeg csizmadia azt indítványozta, hogy most már a hintót is taszítsák bele a pocsojába a kofa mellé. Mivel azonban a hintón koronás címer tarkállott, a félhold után kapkodó sasmadár, a városi hajdúk a demokrata polgártársat tenyereltették bele a sárba, és a hintóban ülő úrhölgytől tudakolták meg, hogy nem ment-e a szívére az ijedtség.
A hintóban Dessewffy József grófnak a felesége ült, Sztáray Eleonóra grófnő, aki valóban sokkal jobban megijedt, mint az öreg pereces asszony. Az már rég felkecmergett, a sarat is letapogatta magáról, ki is káromkodta magát, mire a grófné annyira föleszmélt, hogy kihajolhatott a kocsiból.
- Nem tört semmije, jó asszony?
- Nem tört? - acsarkodott a jó asszony mérgesen. - Hát az asszonyságnak nem elég az, hogy összetört a zsoltáros könyvem? Három garast fizettem azért a Mencel fazekasnak.
A nagyurak akkoriban kötötték meg a szent-szövetséget, és a kisemberek már elkezdték levonni belőle a konzekvenciákat. Csupa olyan cserépbutykosból itták a pálinkát Magyarországon, aminek zsoltároskönyv formája volt.
- Lássa, még a nevem is rápingálta a fazekas - hadonászott be a kofa a kocsiba egy zöld cserépdarabbal, amin ugyancsak rajta volt, hogy "Fricska Rozálé ezen mindennapos ájtatosság".
- No lelkem, csak ennél nagyobb kér sose érje - mosolyodott el a grófné, s ami ezüst húszast talált a ridiküljében, azt mind belehullajtotta a kofa kötőjébe.
Ezzel a pereces ipar sérelme tökéletes elintézést nyert. Fricska Rozál annyira megbékült, hogy odaállt a lovak elé, és el nem akart mozdulni addig, míg a János nevezetű kocsis meg nem ígéri neki, hogy ezután minden hetivásáros napon elüti.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése