Fáradtság és magány szüli a félelmet

"Many fears are born of fatigue and loneliness."

A fenti mondatba egy ismerősöm újévi megosztása után olvasva botlottam bele. Fogadalmam az új évre: nem fogadok meg semmit. Talán csak azt, hogy jobban odafigyelek a fáradtságra. Meg azt, hogy jobban kihasználom majd a konditerem bérletemet.
Közben bámulom a monitort, és lecsuklik a fejem - fáradt vagyok, aludnék. Remélem csak a szilveszteri tábor utóhatása. Az elmúlt két este rendesen kialudtam (elvileg) magam.

(Egyébként fordítva is igaz lehet, a félelem visszahat és szüli a fáradságot.)

---

Itt az egész szöveg, annak akit érdekel. Max Ehrmann - Desiderata c. könyvébõl

Go placidly amid the noise and the haste, and remember what peace there may be in silence. As far as possible, without surrender, be on good terms with all persons.
Speak your truth quietly and clearly; and listen to others, even to the dull and the ignorant; they too have their story.

Avoid loud and aggressive persons; they are vexatious to the spirit. If you compare yourself with others, you may become vain or bitter, for always there will be greater and lesser persons than yourself.

Enjoy your achievements as well as your plans. Keep interested in your own career, however humble; it is a real possession in the changing fortunes of time.

Exercise caution in your business affairs, for the world is full of trickery. But let this not blind you to what virtue there is; many persons strive for high ideals, and everywhere life is full of heroism.

Be yourself. Especially, do not feign affection. Neither be cynical about love; for in the face of all aridity and disenchantment it is as perennial as the grass.

Take kindly the counsel of the years, gracefully surrendering the things of youth.

Nurture strength of spirit to shield you in sudden misfortune. But do not distress yourself with dark imaginings. Many fears are born of fatigue and loneliness.

Beyond a wholesome discipline, be gentle with yourself. You are a child of the universe no less than the trees and the stars; you have a right to be here.

And whether or not it is clear to you, no doubt the universe is unfolding as it should. Therefore be at peace with God, whatever you conceive Him to be. And whatever your labors and aspirations, in the noisy confusion of life, keep peace in your soul. With all its sham, drudgery and broken dreams, it is still a beautiful world. Be cheerful. Strive to be happy.

Összecsengések

Olvasom Hawking Grand Design-ját, az új könyvét, amire azt írta a kritika, hogy a világon alig van maroknyi ember, aki felfogja. Na ez a kihívás, elolvasom gyorsan, hadd befolyásolja a világom. Az elsõ oldalon írja (magam fordítom, bocs, ha nem tökéletes):

"Mindannyian csak egy rövid ideig létezünk, és ez alatt az idõ alatt az egész világegyetemnek csak egy kis részét vagyunk képesek felfedezni. De az ember kiváncsi lény: ámulunk, és válaszokat keresünk. Akik itt élünk ebben a hatalmas világban, ami váltakozva kedves vagy kegyetlen, és bámuljuk a mérhetetlen mennyeket fölöttünk, számtalan kérdést teszünk föl: Hogy tudjuk megérteni a körülvevõ világot? Milyen a valóság természete? Honnan jött mindez? Szüksége volt-e a világnak teremtõre? A legtöbben nem vesztegetjük minden idõnket arra, hogy ezeken a kérdéseken aggódjunk, de majdnem mindannyian aggódunk rajtuk idõnként."

Alig kezdtem el olvasni, mikor kezembe akad Eckhart Tolle könyve, az Új Föld, amiben ezt írja (a magyar változatból):

"A csillagászok arra utaló bizonyítékokat találtak, hogy az univerzum tizenötmilliárd éve egy hatalmas robbanással jött létre, és azóta is tágul. Nemcsak tágul, hanem összetettsége is növekszik, egyre differenciáltabbá válik. Egyes tudósok azt is feltételezik, hogy ez az egységtõl a sokféleség felé haladó változási folyamat végül megfordul. Az univerzum tágulása leáll, majd elkezd összehúzódni, amíg végül visszatér a megnyilvánulatlanhoz. Ahhoz a felfoghatatlan "semmiséghez", amelybõl elõemelkedett, és a születés, tágulás, összehúzódás és halál ciklusai újra és újra megismétlõdnek. Mi célból? "Miért bajlódik az univerzum a létezéssel?" - kérdezi a fizikus Stephen Hawking, miközben szembenéz a ténnyel, hogy a kérdésre egyetlen matematikai modell sem adhat választ."

Ki mondta: Mint fent úgy lent? Hermesz Triszmegisztosz? Ahogy a világegyetem tágul és összehúzódik, úgy alakul az ember élete is. De míg a csillagok pályályát képesek vagyunk szinte pontosan kiszámítani, és jó elõre megjósolni, hogy fognak állni ezer évekkel ezután, miért nem tudjuk megmondani, velünk mi lesz akár 5 perc múlva? Na jó, ha most itt vagyok, és írok, akkor valószínû, hogy 5 perc után is még itt leszek ébren, és vagy még írok, vagy újra olvasom, vagy már elkalandozok mást olvasni, de hogy mi lesz holnap, hova oszt be a sors, még csak nem is sejtem.

És Hawking is ezzel folytatja: "A hagyományos világfelfogás szerint a tárgyak (objektumok) jól definiált pályán mozognak, és határozott múltjuk van. Meg tudjuk határozni pontos helyzetüket az idõ minden pillanatában. Bár ez a számítás eléggé pontos a hétköznapi célokra, az 1920-as években azt találtuk, hogy ez a klasszikus világkép nem képes leírni azt a bizarr viselkedést, amit az atomi és szub-atomi szinteken érzékelünk. Helyette kénytelenek voltunk bevezetni egy új rendszert, a kvantumfizikát."

A kvantumfizikáról pedig ezt írja, és ezzel be is fejezem az idézést: "Feynman szerint egy rendszernek nem csak egyetlen múltja van, hanem mindenféle lehetséges múltja."

(Ez a sokféle múlt olyan, mint Schrödinger macskája, vagy él még, vagy nem él, ha kinyitom a dobozt, már biztosan nem. De mi lehet Elli-vel, a rózsaszin elefánttal?)

Ha fentebb azt idézik Hawkingtól, hogy nincs használható matematikai modell, akkor vajon a kvatnumfizika adhat-e választ arra, hogy mik lesznek holnap a lottó számok (nem lesznek, mert a lottót szombaton sorsolják), és hogy mi az esélye az égbõl pottyant meséknek? Esik-e a fejemre zongora?

Ezt már egy ideje bekopiztam ide, tetszett, de nem publikáltam, valamit még köré akartam írni. Hát nem írok, csak megosztom. Örüljetek.

"Egyszerre összezavarodott minden. A könyvek bólintani kezdtek a faliállványon, és az ibolyaszínű égen szakállas manók szaladoztak végig, zagyvatag, zavaros harmonikaszóval. Margitka egy ideig behunyt szemmel hallgatta, de egyszerre csak az ablakra nézett és összerezzent. Hosszú, keskeny, sörényes fej bólingatott befelé, éles körvonalakba vonva el az égbolt sugaras hátteréből. Szó sincs róla, első percben nagyon megijedt Margitka, de nem kiáltotta el magát, csak befelé remegett. Aztán látta, hogy csak a Ló az, aki idejött az ablakhoz, az bólingatott. A Ló nem is akarta őt megijeszteni, és nagyon udvariasan mentegetődzött: - Bocsánat, bocsánat - mondta -, azt hiszem, itt lakik Margitka kisasszony. Nappal nem tehettem tiszteletemet, mert tudni tetszik, alkalmazva vagyok, hát most kellett jönnöm, hogy hálás köszönetet mondjak délelőtti közbenjárásáért. Margitka már nem félt egy cseppet sem. Odajött az ablakhoz, és csodálkozva nézte a lovat. A Ló egy kicsit zavarba jött, de azért tovább beszélt. - Tetszik tudni, nemigen tudom magamat kifejezni, rossz beszélő vagyok, de mondhatom, nagyon, végtelenül hálás vagyok. Ugye nem haragszik, hogy megzavartam békés nyugalmát? És ezt olyan gyöngéden mondta a Ló, és könnyek ragyogtak mélabús, szürke lószemeiben. - Sőt, ellenkezőleg! - felelte Margitka, és mosolyognia kellett a Ló zavarán. - Nem is tudtam, hogy ilyen művelt Lovak is vannak. - Ó - mondta a Ló lelkesülten -, vannak nálam sokkal, sokkal műveltebbek is. Hát nem olvasta Swift Jonathán úrnak a könyvét, amelyikben leírja a Lovak országát? - Bizony, már nem emlékszem rá. - Az pedig szép könyv. Én különben hálámat kifejezni jöttem ide, és azért, hogy egy picit beszélgethessek Margitka kisasszonnyal. Megengedi, hogy idetámaszkodjam? Azzal ráhajtotta a hosszú, keskeny fejét az ablakpárkányra. Margitka még mindig mosolygott, és ő is rákönyökölt az ablakra, és úgy néztek, szembe egymással. A hold bevilágította őket." (forrás)

Jut eszembe, a héten gondolkoztam rajta, hogy a "jelbeszéd" címú Koncz szám vajon miről szólhat. "más nem ért, csak az ki jól megfigyel". Vajon mennyi volt az IQ-ja azoknak, akik megfigyeltek, hogy ebben nem vették észre, miről szól? Vagy abból indultak ki, hogy elvileg nincs megfigyelés, tehát ha szólnának a dal miatt, akkor kiderülne, hogy mégis van? (teljes szöveg pl itt)

Születés és halál értelme

Egy nagyonszép gondolat évfolyamtársamtól. Köszönöm, hogy megosztotta a dolgozatát. Engedélye és a neve nélkül idézek.

"- Apa, mi tartja meg az égboltot? - kérdezi a gyermek, és mi felnőttek szeretjük ezt a kérdést. A gyerek már megtanulta a gravitáció fizikai és az alátámasztás műszaki szabályát. Az égbolt viszont kívül esik ezen szabályok értelmezési tartományán, és ez a gyerekben disszonanciát okoz. Szeretné tudni, hogyan működik a világ, szeretne jó és általános modellt használni. Miközben mi felnőttek elmagyarázzuk neki a mi igazunkat, mi is rájövünk arra, hogy szabályaink mennyire korlátozottak. A kreativitás valahol itt kezdődik. Valamilyen szabályt kétségbe vonunk, és helyettük vagy mellettük újakat állítunk. Az új generációknak nulláról kell megismernie a világot, és eközben rendre megkérdőjelezik a társadalom tudását. Talán ez az emberi halandóság egyetlen pozitívuma."

Felhőfraktálok 2

Gondoltam, ha már felhőztem itt, s mint tudjuk, a rajzokon a felhő, füst a szellemet (lelket), életet jelenti, akkor megosztom újabb jól sikerült felhőfraktáljaimat. S ha azt kérded mit dolgoztam?

- Hát akkor halljam: mit dolgoztál? - szegezte neki a kérdést Medve Medárd.
- Nézz csak az égre! - mondta Mikkamakka.
- Nézek - szegte hátra a nyakát Medve Medárd. A többiek is az eget nézték.
- Mit látsz?
- Bárányfelhőket.
- Milyenek?
- Bodrosak.
- Na látod!
- Mi az, hogy "na látod"?
- Mit gondolsz, mitől bodrosak.
- Mitől? Tényleg, mitől? - álmélkodott Medve Medárd.
- Hát mert kibodorítottam őket - csapott a mellére Mikkamakka.
- Mivelhogy én vagyok a bárányfelhő-bodorító.
- Ó - mondták mindannyian -, gyönyörűséges!

És akkor megszólal Szőkenő:

- Engem is kibodoríthatnál - sóhajtott Szirénfalvi Szürkevarjú Szeréna.

Akkor nézzünk felhőket!


Itt már a szigetvilág, Finnország, pontosabban Espoo eleje...

Ugyanez műholdképen: Nuottanniemi

Ez meg itt Espoon Keskus, itt laktam korábban, a vasútállomástól kicsit jobbra le (Kirkkojärven koulu mellett).

Ezt biztos mindenki megismeri: Nuuksio nemzeti park, Pitkäjärvi (hosszú-tó).

Aztán leszálltunk... este kb 11 óra a leghosszabb nap után eggyel, a nap lemegy kb 23.30, de fél 1kor is világos van. Ma is.

Michelangelo

Elnézést a legutóbbi közjátékért, kisérlet volt, játék, eredménytelen. De nem reménytelen, nem adom fel. Kiengesztelésül egy idézet (titok): "Mindenki a maga Michelangeloja" És még aliterál is.

A 15. században mondta valami gondolkodó, hogy a lakásokat (vagy házakat, palotákat) ilyen képekkel, szobrokkal kell díszíteni, hogy a gyerekek korán megtanulják, hogy ez a minta, ilyenné kell válniuk nagykorukra. A szexuális nevelést nem lehet korán kezdeni, tudták ezt már akkor is.

Alkimista

Finnül olvasom, most mégis magyarul osztok meg egy részt. Most kaptam. (Nekem) nagyon sokat mond. Kötődik ahhoz, amiken mostanában gondolkozom (miért nem vonz az öltönnyakkendős audis milliomos kép, miért csak álmodom a tökéletes nőről...).
Valahol legbelül ezen akarom túltenni magam. Ha álmodom róla, meg is merjem tenni. De a magyarázatom, amivel becsapom magam, hasonló.

- És mi az ötödik kötelesség? - kérdezte Santiago.

- Két nappal ezelőtt azt mondtad nekem, hogy soha nem álmodtam utazásról - felelte az üvegárus. - Minden muszlim ötödik kötelessége éppen egy út megtétele. Életünkben legalább egyszer el kell zarándokolnunk a szent városba, Mekkába. Mekka sokkal messzebb van, mint a piramisok. Fiatalkoromban azt a keveset, amim volt inkább ebbe a boltba fektettem be. Úgy gondoltam, hogy egyszer meggazdagszom, s aztán megteszem az utat Mekkába. Kerestem a pénzt, de senkire sem bízhattam az üvegeket, mert törékenyek. ....

- Akkor miért nem indul el most Mekkába? - kérdezte Santiago.

- Mert éppen Mekka tart életben. Csak annak kedvéért viselem el ezeket az egyforma napokat, ezeket a hallgatag üvegeket a polcokon, az ebédeket és a vacsorákat abban a szörnyű vendéglőben. Félek, hogy ha megvalósítanám az álmomat, már nem lenne miért élnem. Te juhokról meg piramisokról álmodsz. Nálad ez másképp van, mert te készülsz, hogy valóra váltsad az álmodat. Én Mekkáról csak álmodni akarok. Ezerszer elképzeltem már, hogy vándorolok a sivatagban, majd megérkezem az udvarra, ahol a Szent Kő áll, és hétszer körüljárom, mielőtt megérintem. Elképzeltem már magamban, hogy ki lesz mellettem és előttem, hogyan fogunk egymással beszélgetni és együtt imádkozni. Félek a nagy csalódástól, és inkább csak álmodom az egészről.

Mi jobb: álmodni róla, vagy valóra váltani?

Áldás és átok

"A fallosz tehát a magasról megáldott lényé. Ezt a férfiak kiskoruktól tudják. A fallosz kincs és felmagasztaltság. Rendjén van tehát, ha a nő letérdel előtte, látszólag technikai okból, a fallosz szájba vevése érdekében, a valóságban ennél mélyebb indíttatásból. Freud szerint a nőiség egyértelműen a péniszirígységből vezethető le."

"Nincsen gőgösebb lény egy pénisz birtokosánál. És riadtabb, gyávább lény sincs nála. És kiszolgáltatottabb sincsen. Mert a pénisz jogán uralkodni lehet a nők felett. De nincs az a nő, aki, ha nekidurálja magát, ne tehetné impotenssé a legcsődörebb férfit is."

(Popper: A meghívott szenvedély)

Idézet

Baracskai könyvében találtam ezeket:

"Tapasztalt nőcsábász barátaimtól tanultam, hogy sose kezdjek özvegyasszonyokkal. Nekik minden rossz, ami más, mert ők elveszítették a régit. Az elvált asszonyoknak minden jó, ami más, mert ők megszöktek a rossztól." (Az egyetem tele van özvegyekkel, a coaching műfaja elváltakkal.)

"A legenda szerint Bolyai János hároméves korában azt mondta az apjának: nagyon messze lehetnek a csillagok, ha a dombról is, lentről is ugyanolyan messzinek tűnnek."

"A vezetőt inkább kertészhez lehetne hasonlítani, akik virágaik mellett álldogálva könyörögnek (vagy épp parancsolják), hogy növekedjenek. Tartós hatása nem annak van, amikor felszólítjuk az embereket a keményebb munkavégzésre, és hogy mostantól elkötelezettebbek vagy lelkesebbek legyenek."

Ez utolsót Sengétől idézi. A mondat után vége, nincs "hanem", nem ad receptet. Mindenkiben megfogalmazódik valamilyen folytatás, ami más és más, kár lenne egyetlen lehetséges folytatást oda írni. Ezt (is) Baracskaitól tanultam.

23. oldal játék

"They don't have sarcasm on Betelgeuse, and Ford Prefect often failed to notice it unless he was concentrating."

Add tovább - huszonharmadik oldal játék
1. Ragadd meg a hozzád eső legközelebbi könyvet
2. Csapd fel a könyvet a 23. oldalon
3. Keresd ki az ötödik mondatot
4. Tedd közzé a szöveget az oldaladon ezekkel az instrukciókkal együtt.

Mai

Kértem Erőt, és kaptam nehézségeket, amelyek erőssé tesznek.
Kértem Bölcsességet, és kaptam problémákat, hogy megoldjam őket.
Kértem Jómódot, és kaptam agyat és izmot, hogy dolgozzak.
Kértem Bátorságot, és kaptam akadályokat, hogy legyőzzem azokat.
Kértem Szerelmet, és kaptam bajban lévő embereket, hogy segítsek.
Kértem Jóindulatot, és kaptam lehetőségeket.

Semmit nem kaptam meg, amit akartam. De mindent megkaptam, amire szükségem volt.

Galambhangok

"A jövõ elõttünk romokban hever
és ha nem akarjuk, nem jön el."

(Európa Kiadó)

A kéményen kersztül hallgatom a tetõn ülõ galambok búgását. Gyerekkoromban tanultam meg utánozni õket. Összeteszem a két kezem, na nem úgy, imádkozósan, hanem üregesen, bezárom, és a két hüvelykujjam között fújom be a levegõt. A hangja olyan, mint az utcasarki indián zenekarok hatalmas pánsípja. Még a hangmagasságot is tudom változtatni. Ha az egyik kezemet félig kinyitom, hangos küröt kapok.

A viszketés vakarással jár

"Ott viszkessünk, ahol vakarózni tudunk." (Kürti Sándor)

Ősz New Yorkban

"Túl öreg vagyok", mondja a férfi (aki 26 évvel idősebb a lánynál).
"Oh, régiségeket gyűjtök", mondja a lány.

"Nekünk nincs jövőnk", mondja a férfi.
"Tudom. Szívbeteg vagyok", mondja a lány.

Az M1-en megy a film: Ősz New Yorkban. Romantikusan indul, de belejön ez a halál dolog, elkeserít. Kilátástalan a helyzet, és túlságosan beleélem magam. A zene szép.

"Mit kezdjünk ezzel a romantikus pillanattal?" kérdi a lány.

"Tolvaj az idő", mondja az idős hölgy. "14 éve meghalt a szolgálóm, azóta nem tudom pótolni őt."

Az elcsapott pereceskofa kártérítése

Két napja írtam az elütött suhancról, azóta azon gondolkoztam, miként lehet az ilyen eseteket jóvátenni elkerülendő a lincselést. Tegnap locsolóvendégségben szüleimnél, a sok sonkától és kényszersüteménytől tele hassal ülök a WC-n, és kezembe akad egy könyv, Móra Ferenc egyik kötete. A következő novellánál nyílott ki. (Aki tudni szeretné mi lett a sárba forgatott demokrata sorsa, olvassa el a könyben.)

Ki csapja meg a Jánost?

1817 tavaszán a kassai piacon egy sebesen vágtató hintó elütött egy pereces kofát. Nagy sokadalom támadt, összeszaladtak a hetivásárosok, a vásári hajdúk is odaértek éppen akkor, mikor egy részeg csizmadia azt indítványozta, hogy most már a hintót is taszítsák bele a pocsojába a kofa mellé. Mivel azonban a hintón koronás címer tarkállott, a félhold után kapkodó sasmadár, a városi hajdúk a demokrata polgártársat tenyereltették bele a sárba, és a hintóban ülő úrhölgytől tudakolták meg, hogy nem ment-e a szívére az ijedtség.

A hintóban Dessewffy József grófnak a felesége ült, Sztáray Eleonóra grófnő, aki valóban sokkal jobban megijedt, mint az öreg pereces asszony. Az már rég felkecmergett, a sarat is letapogatta magáról, ki is káromkodta magát, mire a grófné annyira föleszmélt, hogy kihajolhatott a kocsiból.
- Nem tört semmije, jó asszony?
- Nem tört? - acsarkodott a jó asszony mérgesen. - Hát az asszonyságnak nem elég az, hogy összetört a zsoltáros könyvem? Három garast fizettem azért a Mencel fazekasnak.

A nagyurak akkoriban kötötték meg a szent-szövetséget, és a kisemberek már elkezdték levonni belőle a konzekvenciákat. Csupa olyan cserépbutykosból itták a pálinkát Magyarországon, aminek zsoltároskönyv formája volt.
- Lássa, még a nevem is rápingálta a fazekas - hadonászott be a kofa a kocsiba egy zöld cserépdarabbal, amin ugyancsak rajta volt, hogy "Fricska Rozálé ezen mindennapos ájtatosság".
- No lelkem, csak ennél nagyobb kér sose érje - mosolyodott el a grófné, s ami ezüst húszast talált a ridiküljében, azt mind belehullajtotta a kofa kötőjébe.

Ezzel a pereces ipar sérelme tökéletes elintézést nyert. Fricska Rozál annyira megbékült, hogy odaállt a lovak elé, és el nem akart mozdulni addig, míg a János nevezetű kocsis meg nem ígéri neki, hogy ezután minden hetivásáros napon elüti.

Idézetek

"Japán a mosoly országa, mi meg a röhej országává válunk." Metro

"Ma végre Budapest közönsége látja az alagút elejét." Demszky
Ja és az alagút vége be van falazva. Ott, ahol a fényt kellene látni...

"Nem ígérhetek mást, mint problémákat, port, zajt, közlekedési dugókat, mert egy metróépítés ezzel jár." Demszky
Ez eddig is volt. Várható életkor EU -6 év.

Na ja, elindult a metró fúró alagút, a bányászok szentelt szobrával. Dübörög. A villamos meg szendereg, a munkahelyünknél feltúrtak mindent és lassan leáll a közlekedés.