Baracskai könyvében találtam ezeket:
"Tapasztalt nőcsábász barátaimtól tanultam, hogy sose kezdjek özvegyasszonyokkal. Nekik minden rossz, ami más, mert ők elveszítették a régit. Az elvált asszonyoknak minden jó, ami más, mert ők megszöktek a rossztól." (Az egyetem tele van özvegyekkel, a coaching műfaja elváltakkal.)
"A legenda szerint Bolyai János hároméves korában azt mondta az apjának: nagyon messze lehetnek a csillagok, ha a dombról is, lentről is ugyanolyan messzinek tűnnek."
"A vezetőt inkább kertészhez lehetne hasonlítani, akik virágaik mellett álldogálva könyörögnek (vagy épp parancsolják), hogy növekedjenek. Tartós hatása nem annak van, amikor felszólítjuk az embereket a keményebb munkavégzésre, és hogy mostantól elkötelezettebbek vagy lelkesebbek legyenek."
Ez utolsót Sengétől idézi. A mondat után vége, nincs "hanem", nem ad receptet. Mindenkiben megfogalmazódik valamilyen folytatás, ami más és más, kár lenne egyetlen lehetséges folytatást oda írni. Ezt (is) Baracskaitól tanultam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése