2009. szeptember 15., kedd

Ezt már egy ideje bekopiztam ide, tetszett, de nem publikáltam, valamit még köré akartam írni. Hát nem írok, csak megosztom. Örüljetek.

"Egyszerre összezavarodott minden. A könyvek bólintani kezdtek a faliállványon, és az ibolyaszínű égen szakállas manók szaladoztak végig, zagyvatag, zavaros harmonikaszóval. Margitka egy ideig behunyt szemmel hallgatta, de egyszerre csak az ablakra nézett és összerezzent. Hosszú, keskeny, sörényes fej bólingatott befelé, éles körvonalakba vonva el az égbolt sugaras hátteréből. Szó sincs róla, első percben nagyon megijedt Margitka, de nem kiáltotta el magát, csak befelé remegett. Aztán látta, hogy csak a Ló az, aki idejött az ablakhoz, az bólingatott. A Ló nem is akarta őt megijeszteni, és nagyon udvariasan mentegetődzött: - Bocsánat, bocsánat - mondta -, azt hiszem, itt lakik Margitka kisasszony. Nappal nem tehettem tiszteletemet, mert tudni tetszik, alkalmazva vagyok, hát most kellett jönnöm, hogy hálás köszönetet mondjak délelőtti közbenjárásáért. Margitka már nem félt egy cseppet sem. Odajött az ablakhoz, és csodálkozva nézte a lovat. A Ló egy kicsit zavarba jött, de azért tovább beszélt. - Tetszik tudni, nemigen tudom magamat kifejezni, rossz beszélő vagyok, de mondhatom, nagyon, végtelenül hálás vagyok. Ugye nem haragszik, hogy megzavartam békés nyugalmát? És ezt olyan gyöngéden mondta a Ló, és könnyek ragyogtak mélabús, szürke lószemeiben. - Sőt, ellenkezőleg! - felelte Margitka, és mosolyognia kellett a Ló zavarán. - Nem is tudtam, hogy ilyen művelt Lovak is vannak. - Ó - mondta a Ló lelkesülten -, vannak nálam sokkal, sokkal műveltebbek is. Hát nem olvasta Swift Jonathán úrnak a könyvét, amelyikben leírja a Lovak országát? - Bizony, már nem emlékszem rá. - Az pedig szép könyv. Én különben hálámat kifejezni jöttem ide, és azért, hogy egy picit beszélgethessek Margitka kisasszonnyal. Megengedi, hogy idetámaszkodjam? Azzal ráhajtotta a hosszú, keskeny fejét az ablakpárkányra. Margitka még mindig mosolygott, és ő is rákönyökölt az ablakra, és úgy néztek, szembe egymással. A hold bevilágította őket." (forrás)

Jut eszembe, a héten gondolkoztam rajta, hogy a "jelbeszéd" címú Koncz szám vajon miről szólhat. "más nem ért, csak az ki jól megfigyel". Vajon mennyi volt az IQ-ja azoknak, akik megfigyeltek, hogy ebben nem vették észre, miről szól? Vagy abból indultak ki, hogy elvileg nincs megfigyelés, tehát ha szólnának a dal miatt, akkor kiderülne, hogy mégis van? (teljes szöveg pl itt)

Nincsenek megjegyzések: