"A jövõ elõttünk romokban hever
és ha nem akarjuk, nem jön el."
(Európa Kiadó)
A kéményen kersztül hallgatom a tetõn ülõ galambok búgását. Gyerekkoromban tanultam meg utánozni õket. Összeteszem a két kezem, na nem úgy, imádkozósan, hanem üregesen, bezárom, és a két hüvelykujjam között fújom be a levegõt. A hangja olyan, mint az utcasarki indián zenekarok hatalmas pánsípja. Még a hangmagasságot is tudom változtatni. Ha az egyik kezemet félig kinyitom, hangos küröt kapok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése