Miles fiam, comam uram?

Két napja, este hazafelé menet, átment előttem egy sün az úton. Az óvoda kerítése alatt megállt, összegömbölyödött, pont úgy, ahogy tanítják. Jé, tüsi, gondoltam, és belemászott a fejembe a gondolat, hogy régen volt már tüsi a hajam. S így is lett.

Miles fiam, comam uram? Anyám szokta mondogatni. Katona leszek, hajam levágatom. Katona már voltam, de a hajvágás kéthavonta aktuális. Erősen fogyatkozik a fejem tetején. Pótolni csak parókával lehetne, vagy ha átfésülném az egyik olalról a másikra, de ez meg komikus. Nem marad más, mint rövidre, tüsire vágatni.

Reggel korán keltem, 6-kor nyit a borbély, hét óra előtt már kész is voltam. Holnap kirándulni megyek, sopánkodom magamban, hogy nincs sapkám, mind ottmaradt a régi házban, holnapig nem jutok el oda, le fog égni a fejem teteje. Szállnék fel a buszra, pont ott száll le az egyik fiam, fején az egyik baseball sapkám. Gonosz szülő az, aki gyereke fejéről lenyúlja a sapkát, de vészhelyzet van. Akkora haja van, hogy napszúrástól nem kell tartania.


Még valami.

Gyermekeim nem együtt mennek iskolába. Sárga busszal jönnek a városba. A lányom jön 6 órakor, az egyik iker 6.30-kor, a másik tovább alszik, és ma a 7 órás busszal indult. Vajon mi lehet az oka, hogy így eloszlanak? Mi lesz így, fiam?