Telefonált a házinéni, hogy holnap átjön hozzám, kitakarítja a lépcsőházat.
A legutóbbi lakógyűlésen kitalálták a takarítási szabályokat: minden lakás egy hónapig takarít. Megnéztem a faliújságot, ott úgy láttam, hogy rám csak jövő szeptemberben kerül a sor, addig meg ki tudja, hol leszek már: remélhetőleg saját lakásban. Valami oknál fogva mégis kell takarítani, a május is a mi hónapunk. Nem kéri, hogy én takarítsak: maga jön át és az egész házat felsöpri és felmossa. Nagy munka. Férfi (vagy mi) létemre nem nagyon ajánlkoztam, pedig mi az nekem! Nem lesz alkalmam bizonyítani. Ez az eset annyira megragadott, hogy bűntudatom lett. Ezt a házinénit becsülöm és tisztelem, tartsa meg Isten a jó szokását! Ha nem kergetnek, maradok nála szívesen.
A hűtő végkifejletét még nem írtam, hát gyorsan idebiggyesztem: két alapos mosás után tiszta lett, kiszellőztettem, most egy napig próbajáraton megy, aztán mindent átköltöztetek bele. Ha beáltt hőmérséklet, újra megmérem, mennyit fogyaszt. Pénteken megmértem, mennyit fogyasztott az elődje: 0.4 köbméter, vagy kilówattóra áram csorgott el, minden más fogyasztót kihúztam. Így lesz valami elképzelésem az A osztályú energiatakarékosságról. A régi hűtő meg megy vissza a volt barátnőmékhez.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése