Ras Tafari

Épp most fejeztem be egy könyvet, Riszard Kapuscinski: A császár. Egy uralkodóról írnak benne, életéről, bukásáról. Bár minden interjúalany magasztalta, a könyv kicsengése mégsem túl pozitív. Mindenesetre sok érdekesség volt benne, tollminiszterről (aki az uraság törvényeit lejegyezte), párnaminiszterről (aki a trónról lelógó lába alá párnát tett, mert hogyan is lehetne a császár tekintélye oly hatalmas, ha lábait lóbálná), és a többi furcsa alattvalóról. A császár rendes neve Hailé Szelasszié, valahonnan ismerős volt. Eszembe is jutott, a Ladánybene honlapjáról. Gyors googli, kiderült, hogy Ras Tafari nem más, mint ő, a császár.

Hirtelen elkezdett érdekelni a történelem, vajon amit a könyv ír, hogy látják mások? Megpróbálok utánanézni. Csak a gyerekkori vicc jut eszembe: Hogy esik le az etióp a fáról? Igy (mint a hulló falevél).

Mi lenne, ha az uralkodó egyet gondolna, és megfordítaná a gépét? Ha nem oda menne, ahol várják, rendbe tett utakkal, fogadóbizottsággal, ünnepéllyel, hanem az ország déli, szegények lakta felébe repülne, ahol nem is számítanak érkezésére? Az emberek koszosak, a rendőrök szétoszlottak és a falvakban fosztogatnak. Nélkülük a megrémült nép felségsértést is elkövetne, vagy ijedtségükben elmenekülnének. Képzeld el! Nemes urunk kiszáll a repülőből, és köröskörül semmi, csak puszta. Nincs aki fejet hajtana, nincs kinhez beszédet intézhetne. Állítsák fel a trónust, és terítsék le a piros szőnyeget? Ez még nevetségessé is tenné császárunkat.
A trón méltóságot teremt, de csak a környező alázat közepén, az alattvalók magasztalása hozza létre hatalmát, ennélkül a trón kényelmetlen fotel, kopott plüssel és nyikorgó rugókkal.