Uram, te jó ember vagy

Tegnap este, hazafelé menet, már hűvösödött a forró nap után, az utcák és kávézók kezdtek megelevenedni, elfogott a vágy, és betértem Ali bácsihoz egy finom gyrosra.

Ali bácsi perzsa, és nagyon ért az emberekhez. Szeretek olyan helyekre járni, ahol ismernek, ahol törzsvendégnek számítok, ahol a szolgáltatás mellé jár egy kedves mosoly, beszélgetés is, néha kedvezmény, vagy egy sütemény ráadásba.

Sok vendége volt. Olyan is volt, aki csak nézelődött, tanakodott, hogy bemenjen-e. Rábeszéltem egy salátára. Aztán mikor elfogytak a vevők, kiült mellém egy limonádéval. Beszélgettünk.

Volt közös témánk. Kolleganőm meglepetés bulit szervezett a férjének, kerek születésnapi évfordulójára. Sok vendég mellett sok a munka, hogy az ennivalóval ne fájjon a feje, Ali bácsit hívta vendéglátóba. És Ali bácsi ment, vitte a gyros sütőt, gázpalackot, 48 kiló húst, salátát, pita kenyeret, és 6 órán keresztül gyártotta a szendvicset a vendégeknek. Sokan voltak, majd mint egy falusi lakodalom. És ahogy Ali bácsi mondja, az ünnepelt férj meglepődött. Sátrat állítottak egy óra alatt, volt több hordó sör, láda borok, üdítők, pompás szervezés (ami a kolleganőmet dícséri), és ez láthatóan nagy benyomást tett az én idős perzsa barátomra is.

Aztán elmeséltem, hogy 30. születésnapomra nekem is volt hasonló meglepetés bulim. Szombat volt. Bent voltam a munkahelyemen, beküldött az a drága (ex)feleségem, hogy kicsit túlórázzak. A vendégek megérkeztek, nekem meg sehogy sem akaródzott haza menni. Csak kerestem a pénzt szorgalmasan, mikor rám telefonált már az egyik vendég (későbbi főnököm), hogy nem kellene még hazamenni a családomhoz, késő szombat délután? Mit sem sejtve haza mentem, és látni kellett volna az arcom a megdöbbenéstől. A vendégek meg szegények, már majd elunták magukat. Hitelen lett nagy buli, dínomdánom, híre ment a faluban.

Hasonló bulit szerveztem tavaly ilyentájt a drága ex-feleségem születésnapjára. Válófélben voltunk, az első tárgyaláson túl, a másodikon innen. Azt hittem talán, hogy van még vissza út. Meghívtam egykori finnországi ismerősöket, akikkel rég találkoztunk. Meghívtam Ex rokonait, és kolleganőit. Reggeltől takarítottam, készültem az amúgy is tervezett grillezésre. Bár feltűnő volt a hús mennyisége, mégsem lepleződtem le. Na de amikor megérkezett az első vendég, volt nagy meglepetés. Na nem Ex, hanem az én részemről, mert a drága megharagudott a titkolózás (és a készületlenség) miatt, és elrohant. Hogy hova, ma sem tudom. Ott álltam vendégestől, kerti partistól egyedül, mint az a bizonyos hímtag a lakodalomban. Órákon keresztül sütöttem a húst, kínáltam a vendégeket, akik kicsit feszélyezve az ünnepelt távolléte miatt, de jól érezték magukat.

Ahogy ezt a nagy balfogásomat elmeséltem Ali bácsinak, felhörpölte az utolsó korty limonádét, és ennyit mondott: "Te jó ember vagy, Uram!"

Hát kell ennél jobb barát?