Fekete-fekete-szürke

Nézegetem Noirhófehérke képeit (kösz a bíztató szavakat, valóban még a 90 és a halál előtt, egyébként ez teszik most legjobban), és eszembe jut milyen jó lenne apám képeit fotoblogba feltöltögetni. Úgyis vár rám a nagy munka, amihez diaszkenner kellene, vagy filmszkenner, bedigitalizálni az életművet, meg kiadni a képeket tematikusan, mondjuk a 70. születésnapjára. Most, hogy művész, és hogy megint egyre többet kiállít, megérdemelné, mert korosztálya, meg a pályatársak már rég kiadtak valamit. Én meg itt balhézok a rongyos problémáimmal, Finnország, csajozás, válás, pánikroham elkerülés, meg a többi unalom, mikor itt egy kihívást jelentő feladat. Na ja, a pánikos, meg a depressziós arról ismerszik meg, hogy kerüli a nagy feladatokat. Na azt már nem!

Ejh, ahogy a multkor is mondtam, tékozló gazembernek érzem magam! Emez meg itt egy tisztességes Gazember, aki gyerekkorom elbűvölő zenéjét játszotta (küldjétek a sárkányokat), és legendák keringtek róla, forgó hárfáról, a kapu másik szárnyára szerelt kilincsről, hogy kitiltották a csillaghegyi strandról mert helyben úszott. Jók a szövegei.
(A fotó a 200x-i könyvhéten készült)