Családi eseményeknek mindig van valami apropója. Ma unokahugom születésnapját ültük, összejött a család, s hogy ne legyek egyedül elvittem magammal Sheelát is, most már ismeri a család. Az ilyen családi bulikon telezabáljuk magunkat, most mozzarellás olivás húsgolyó, lengyel káposzta, tonhalas makaróni, fasir, rántotthús, franciasaláta, és sütemények, na meg öcsém tegnapi szőlőfelismerési napján szedett finomabbnál finomabb szőlők. (Az egyik neve lazán C54 volt.)
Leányom nem volt velünk, s amint állunk a buszmegállóban testvérem kiszúrt, hogy ott vagyok a gyerekekkel, Sheelára azt gondolták a lányom. Nesze, család, előítéletek. Nem, nem vagyok egyedül, ezt Exnek is meg kell érteni, aki este még haza akart hozni, de mikor mondom neki hogy nem vagyok egyedül, megsértődött, és már beszélni sem akart velem. Pedig van miről, fiam kórházban, látogatni felváltva fogjuk.
Hogy a kórház miatti idegességem enyhítsem, tesóm virágait fotóztam.
Leányom nem volt velünk, s amint állunk a buszmegállóban testvérem kiszúrt, hogy ott vagyok a gyerekekkel, Sheelára azt gondolták a lányom. Nesze, család, előítéletek. Nem, nem vagyok egyedül, ezt Exnek is meg kell érteni, aki este még haza akart hozni, de mikor mondom neki hogy nem vagyok egyedül, megsértődött, és már beszélni sem akart velem. Pedig van miről, fiam kórházban, látogatni felváltva fogjuk.
Hogy a kórház miatti idegességem enyhítsem, tesóm virágait fotóztam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése