Elmentek az ellenőrök, olvasom tovább a könyvem az impotens férfit kereső nőről. Titokban, tudod, nehogy valaki meglássa a címét, mert ki tudja, mire asszociálna, mire gondolna velem kapcsolatban. (Még ki is nevethet.)
Off: Azt hittem írtam róla: a nő legnagyobb félelme, hogy a férfi nem tudja eltartani, vagy lelép egy másik nővel, a férfi legnagyobb félelme, hogy a gyerek nem az övé, vagy hogy kinevetik. De nem írtam, vagy épp nem találom.
Ahogy ott állok és bámulom a fiatal iskoláslányokat, akik jegy nélkül utaztak, és épp bűnhődnek, azaz kapják a csekket, a könyv akaratlanul becsukódik, és a címe minden közelálló számára olvashatóvá válik. Megnyugtatom magam, nem láthatta senki. Olvasok tovább, és látom, hogy a fiatal lányok rajtam nevetgélnek.
Na ekkor megfordult bennem a világ, egy új gondolat: mi lenne reklámozni, hogy mit olvasok? Hadd gondoljanak amit akarnak. Nevessenek, attól nekem is jó kedvem lesz, vagy akár sajnáljanak. Sőt, a nagy sajnálatban talán lenne olyan is, aki komolyan érdeklődne, vajon impotens vagyok-e, és megpróbálna "meggyógyítani". Tiszta romantika. Aztán, ha kiderül nem vagyok az, mondhatnám: Istennőm vagy, viszzaállítottad férfiasságomat!
Olvasnivaló: férfiak félelmeiről itt és itt, nem pont azt írja amit az egyik könyvemben olvastam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése