BKV

Jövök befelé, és megdől az egyik Six Sigma elméletem a közlekedési vállalat ellenőreiről. Vagy stratégiát váltottak.
Six Sigma módszer szerint oda koncentráljuk az erőforrásokat ahol a legnagyobb profitot hozzák, ennek szellemében a metrókijáratokat ellepték az ellenőrök, és hozták szépen a milliókat büntetésben, vagy jegy/bérlet eladásban. Mindez nem is zavart, mert nem járok metróval, annál inkább busszal és vonattal. A Six Sigma módszer alkalmazásával (a metró ellenőrzéssel) egyidőben a buszokon és a vonatokon megszűnt, de legalábbis észrevehetően lecsökkent az ellenőrzés, és a hétköznapi bliccelő nyugodtan le is ülhetett olvasni, kezében az érvényesítésre váró jeggyel, később akár annélkül is. Ma reggel viszont ellepték a vonatot, nem csak az egyik, de több kocsiban egyszerre, több 4 fős csoport ellenőrzött. Menekülési esély nulla, mert a kikötő előtti és utáni hosszú szakaszokon végigérnek a kocsin, leszállni nem lehet, maximum kereskedni az üres jegyekkel. Micsoda biznisz: a sorjegyek darabja előre megvásárolva 205 Forint, a vonaton vészhelyzetben akár 500-at is el lehet kérni érte, a büntetésnek ez még mindig csak a tizede - és a jegy ára egyre megy fel amint az ellenőr közeledik, a távolság és az ár fordítottan arányos. Piacgazdaság. Máris bekiabálós, kézfeltevős (áru-) tőzsdét vízionálok a tömött vonatkocsiban.
Szóval a közlekedési vállalat stratégiát váltott, vagy sikeresen alkalmazza a Mérő-féle kevert stratégiát, azaz időnként ott is le-lecsap, ahol épp nem várnánk. Vajon dobókockáznak?

Olvasnivaló: kevert stratégiáról itt és itt, Six Sigmáról itt és itt.