Nem vagyok nő, nem csak szőke, de semilyen nő nem vagyok, ezért nem tudhatom, mire kell egy férfi a nőnek, azon kívül ami publikus, azaz érezhető mindennap, és amiről a média beszámol. Vagyis etetni, itatni, öltöztetni, babázni vele, papást mamást játszani, kölcsönkérni a hitelkártyáját, utazni a BMV-jével, habfürdőzni a medencéjében, partizni a villája udvarán.
Na jó, beismerem, nekem is vannak "beszélgetőtársaim", akik szeretik megosztani a gondjaikat, tanácsot kérni (ez a közeljövőben fontos kifejezés lesz az életemben, de most ne térjünk el a tárgytól), vagy csak egyszerűen szeretnek fecsegni, pletykálni, és ehhez a bólogató férfi tökéletes közönség. Már ha tud bólogatni és nem panaszkodik maga is.
Néha azt gondolom, ezeknek a nőknek nem a férfi kell, csak egy fül, egy szem, esetleg egy kéz aki kabáttal teríti be ha fázik. Erre a célra valószínűleg a legalkalmasabb egy impotens férfi, akinek nem esik ki a szeme minden pillanatban, aki tud a nő szemébe nézni és nem csak derék alá, vagy uram bocsá' nyak alá, oda ahol mi a nyakkendőt hordjuk.
Na most hogy adva van a kérdés, mit kezd a nő a férfivel (vagy férfival), amikor az semmire nem jó? 13 év házasság alatt nem tudtam megérteni, miért próbált Ex belőlem házassági impotenst nevelni, vagyis miért fosztott meg férfiasságomtól, mikor azzal (a jelenlegi kapcsolatomban bizonyítottan) semmi baj. Talán barátnő hiányban szevedett?
Hogy a választ megtudjam, belefogtam egy új könyvbe, a címe Impotens férfit keresek tartós kapcsolatra. Vigyázzatok, mert ha minden jól megy, hamarosan belelátok majd jól a gondolkodásotokba, és megértem mi mozgatja a női agyat. Avagy mi nem, és mikor és miért nem. (Egyébként az is tény hogy a férfi sem képes mindig párzani.)
Ha most szőke lennék, ráadásul nő, most feltehetném a vesperes kérdést: hülye picsa-e vagyok?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése