Forró csokoládé

Öszi hangulatú reggel, vagy inkább finnes hideg télelő? Ezen gondolkoztam reggel, mikor hajnalban felnyílt a szemem. Még ment a TV. Kinyomtam, és magamra húztam a takarót, hol a lábam lógott ki, hol a nyakam, pedig nem vagyok túl hosszú, mégis kénytelen voltam gombócba összekuporodni, akkor elfértem a takaró alatt.

Ebben az őszi hangulatban kinéztem az ablakon. Be kellett hozni a diót a teraszról, nehogy megfagyjon, s ahogy nézek le, látom az óvodásokat, amint rúgják és dobálják a tarka leveleket. Kedvem lett volna velük játszani.

Ehhez az őszi reggelhez jól illik a forró kakaó. Barna falevél, barna kakaó. Vagy takaró-kakaó. És itt van előttem, sűrű csoki, nem olyan bolti porból, hanem igazi fekete, forró csokoládé. Tetején habtakaró. Puha, mint a lábam alatt az őszi levelek.

A szomszéd kávézóban lehet inni forró kakaót. Nem csak inni lehet, de a hozzá való zacskós forrócsoki-port meg is lehet vásárolni. Abból főztem magamnak csokoládét. A felgőzölt tejbe megy a tasak tartalma. A tetejére még egy kis hideg tejhab, arra reszelt csokoládé vagy mandula. Isteni. Nem édes, és nem sós, mint az Igyál-még-egyet-és-fogd-rá-a-nyuszira kakaó, hanem keserű. Mint a forró csoki. Majdnem ilyen, de az enyémnek fehér a teteje.

Most ez melegít, és gondolok rátok, is, Kövi Sárára is, küldenék egy adaggal. Kellemes Őszt!