Tánc után

Arany gyermekeim ujjatlan pólóban indultak neki a fellépésnek. Azt mondták, sütött a nap. Nekem 3 réteg ruhában, vastag polar pulóverben is hidegem volt. Nincs anyukájuk, hogy indulás előtt ruhát adjon rájuk?

Hazafelé táncruhában vittem őket, hogy meg ne fázzanak, míg pulóvert, kabátot adok rájuk. A buszon sokan köszöntek, gratuláltak a szép tánc miatt. Ezek egyszerű, Antymix szavaival élve csúszott emberek voltak, akik szőlőtlen borral fűtenek. Ők voltak a közönség, akik örültek a helyi rendezvénynek. Itt is igaz, hogy az egyszerűbb emberek mernek megszólalni, hozzászólni, beszólni, míg az öltönyös úriember undorodva odébb húzódott a buszon. Befogom a szemem, befogom a fülem és nem létezik, megszűnik a világ.

A fiatalok mp3-at dugnak a fülükbe, hogy kikapcsolják maguk körül a világot. Nem hallom, nem létezik. Sem a reklámszemét, sem a zaj, sem a többi ember. Egoizmusuk zaj hiányában tökéletesen, mp3 dallamra fejlődik. Kiváncsi vagyok, mikor jelenik meg olyan sapka, amin nem felül, hanem az arc kétoldalán lesznek a napellenzők, mint amit a befogott lovakra adnak, hogy előre nézzenek.

Ja, én is rászóltam a fiaimra, hogy idegen nénivel nem állunk le beszélgetni, nem kell neki tudni, hogy 2 perc van köztetek, hogy apukát csak 2 hetente látjátok, és hogy lecsaljátok az iskolakör 2 utolsó kanyarját. És hogy anyukátok helyett a volt osztályfőnökötök drukkol a színpad mellett a a fellépés sikeréért. De visszafogtam magam, mert ezt a nénit tényleg boldoggá tette, hogy figyeltünk rá, hogy beszéltünk vele. Aztán elhangzott egy kérdés a buszon: apu, szerinted focizzak, vagy táncoljak? Egy leszálló férfi válaszolt helyettem: "Táncolj!" Majd hozzátette: "Nézd mit ér a magyar futball!"

Cirkusz, kenyeret a népnek! Nekem meg bátorságot, hogy öltöny-nyakkendőm ellenére is legyen szemem, legyen fülem, és legyen szám beszólni. Éljen a csepeli szőlőnélküli, szikorarobis, szabolcsi szilvalekváros borünnep!