Kicsit visszafogottan

Az utóbbi hetek eseményei megviseltek, kicsit át kellett értékelnem az életem, a preferenciáim, a viszonyulásom szeretteimhez és magamhoz. Eszméletlen, hogy egy tragédia vagy baleset kelljen ahhoz, hogy az ember belássa (bár tudta, mégsem fogta fel korábban igazán), milyen hirtelen milyen nagyot fordul a világ, minden, ami előtte fontosnak tűnt, irányította életünk, hirtelen szertefoszlott, és új célokért új imákat mondunk.

Azt tanultam, hogy az elképzelt rossz úgy hat a szervezetre, mint a valóban megtörtént rossz. Ha elképzeled, hogy kiabálnak veled, az ugyanazon az idegpályákon ugyanolyan választ generál, mintha valóban kiabálnának veled. Ha elképzeled, hogy farkasszemet nézel egy farkassal, vagy hasonló, félelmetes vadállattal (egyeseknek egy pici pók is elég hozzá), az ugyanúgy adrenalint termel, és fokozza a vérkeringést, az emésztést, megizzaszt és menekülésre késztet, mint ha valóban találkoztál volna vele.
Ezért rossz a negatív gondolkodásúaknak, a pesszimistának, mert gondolkodásuk állandó stresszben tartja őket.
Ha meghallasz egy mentőt, egyből arra gondolsz: Úgy-e nem! Úgy-e nem velük történt? És elképzeled, és lejátszódik benned, hogy párod, gyerekeid, szüleid ott fekszenek magatehetetlenül és a mentő értük száguld. És mikor kissé megnyugtatod magad, hogy ennek kicsi az esélye, kicsit kiszélesednek a gondolataid, még mindig önkéntelenül azon szurkolsz magadban, talán elmondasz egy imát, hogy akárki is legyen ott, a mentő biztosan, időben odaérjen.

A negatív gondolkodás egy túlélési stratégia. Felkészülsz a legrosszabbra, és mikor megtudod, valóban mi történt, fellélegzel, megkönnyebbülsz. Ez a megkönnyebbülés érzés az, ami miatt a negatív gondolkodású negatív gondolkodású. Mint amikor a hipochonder elmegy az orvoshoz, hogy az éppen beképzelt betegségét kezeltesse, és a doktor úr felmenti azzal, hogy kutya baja, ez még nem a rák. És megkönnyebbülten kijön a rendelőből, hogy újabb betegséget képzeljen be magának, hogy hamarosan újra átélhesse azt a kétesen örömteli pillanatot, mikor közlik vele, hogy kutya baja. Ezért az apró megkönnyebbülésért negatív a negatív.

De szemben azzal, amit tanultam az idegrendszerről, meg a képzelet erejéről, azért van valami, ami miatt a negatív gondolkodásban és a tragédiában különbözik. Az elképzelt rossz mellett jelen van a remény. Mikor tényként ér egy tragédia, nincs mit tenni, szembe kell nézni vele, de mikor csak elképzeled, hogy valami rossz történt, ott van az az "ugye" is, a gondolat, hogy az elképzelt rossz nem is történik meg, vagy ha meg is történik, annak még lehet kedvező kimenetele.

Megvagyok, élem az életem, kicsit visszafogottabban, mert kicsit minden más lett, és van, ami nagyon más, de a helyzet stabil, a betegek gyógyulnak, és van remény. S ez pozitív.

Nem jó a farkast emlegetni, mert az egyszer megjelenik.