Bámulok ki a fejemen, olvasom a szokásos blogokat, nézem, ki milyen mémet oszt meg a világgal, -- eregetjük itt a galambot és nézzük melyik repül tovább.
Azon kapom magam, hogy a forgó nőt bámulom, és kikapcsol az agyam, sem a jobb, sem a bal félteke már nem érzékel, nem értékel, és nem érdekel. Belealudtam a blogozásba. Tegnap sokáig rajzoltam az új színes ceruzákkal, és még a nők sem izgattak. A határidőről csak az óramutató járásával megegyező irányba forgó korcsolyás lány tudja elvenni a figyelmem. Várom, hogy megforduljon, de úgy dobálja a karját, hogy nem fordul az, biza. Az árnyéka is vele forog.
Hogy mit monott Szendi? ha feltartott kézzel elalszik az egyik agyfélteke, akkor a beszéd abbamarad. Egyetek fodros agykockát, jobb mint a kávé, felébreszti az adrenalinkákat.
1 megjegyzés:
Én tudtam az agyamat manipulálni, hogy merre forogjon. Egy idő után már akkor fordult mikor én akartam.
Megjegyzés küldése