El tudod képzelni milyen érzés elveszíteni a TV távirányítóját? Persze, ezt könnyű. Na de úgy, hogy megy a tévé, és nincs más mód rá, hogy kikapcsold? Na így már kemény. Megy az adás, valami butaság, se lehalkítani, se kikapcsolni nem tudod. Mikor aludni mennél, akkor is egyre szól, és mikor vége az adásnak, ott sistereg ahogy a hangyák fociznak. Ha el tudod képzelni, gondolom egyet értesz velem: szörnyű érzés. Na ez nem rémálmomban jött elő, hanem tegnap élőben. A film után még csatornát váltottam, aztán Hair, és utána se ki, se be, se le, se fel. Eltűnt. Pedig egyedül voltam, és szellemeket sem láttam. Valahova magammal vittem, leraktam, és ott kacag, nevet, röhög rajtam, nyelvét nyújtogatja csendben, nehogy meghalljam. De jó lenne, ha össze lenne építve a telefonnal, mint a Szőke Kapitány reklámjában (telefonál és közben csatornát vált), mert akkor megcsörgetném, és megtudnám hol lapul. Felforgattam mindent. Nincs a konyhában, pedig oda mentem teáért, nincs a fürdőben, pedig ott is időztem, sem a vécén, nincs az előszobában, sem a szekrényekben. A szobákat már kétszer feltúrtam, tegnap este és ma reggel, most is ezzal kezdtem az esti programot. Meg vagyok lőve, mert ha kihúzom a tévét, nincs más módom visszakapcsolni.
A régi készülékeken legalább volt egy olyan funkció, hogy a bekapcsoló gombot hosszan nyomva tartva bekapcsolt a készülék, és további 4 gombbal lehetett programot váltani és hangerőt állítani. De ezen semmi gomb nincs. Akkor is így járnék, ha csak az elemek merültek volna le. Jobb mint a mobiltelefon business: ha elveszett a távirányító, vegyél új készüléket.
Hurrá technika, haladás, használhatóság.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése