2007. november 25., vasárnap

3 nap edzés

Három napot vidéken töltöttünk, megnéztük, hogy működik az edzés gyakorlatban. Mit csinál az edző felkészülés alatt, és mit csinál a meccsen, mit kiabál be a játékosoknak. Náci bácsi páldául azt mondta, hogy "Csináld jobban, mint ahogy tudod!" Van olyan ezdő, aki fanatizál, és van aki szülőként szereti a sporolóit. Nagy kajakosunk nagy nagy szeretettel beszélt az edzőjéről. Neki a meccs előtt és közben már nem adnak tanácsot. Talán a nagy távolság miatt. A vizilabdában a csapat összetartás és a hierarchia fontos. Néha a rangidős játékos mondja meg az edzőnek, hogy nem úgy kéne csinálni. Hogy marad meg mégis az edző tekintélye? Na és a sakkban? Ki az edző és kik a játékosok? Mit mondanak meccs előtt a huszárnak, és mit a vezérnek? Azt is láttuk, szabad-e huszárral a sarokba lépni.

Megnéztük a gyakorlatot is. Milyen ott állni a pályán. Megkapod a labdát, és 3 dolgot tehetsz:
  1. Rádobod. Ha messze van, akkor inkább ne. Ha jól tudsz dobni akkor mégis megpróbálhatod.
  2. Szaladsz vele. Közbe el ne felejtsd pattogtatni. Ha rád mászik egy védő akkor add oda valaki másnak. Ez jó tatkika, mert a labda gyorsabban megy, mint az aki téged őriz.
  3. Passzolsz. A milliószor begyakorolt mozdulattal.
Hiába a tanult szabály, gyakorlás nélkül az egész egy nagy káosznak látszik. Az igazi cél a kosár lenne, mégis mindenki a labdát kergeti. Nehéz a kosárnak hátat fordítani, néha mégis érdemes.

Meccs közben a begyakorolt mozdulatokat végzed, a begyakorolt döntéseket hozod. De lehet-e gyakorolni a VB döntőt? Azt a helyzetet, amikor 5 ponttal vezet az ellenség, és 2 perc van hátra a játékból? Na és ha 2 pont a különbség és csak 8 másodperc maradt? Megpróbáljuk a 3 pontost, vagy vigyük döntetlenre? Az sem mindegy otthon vagy idegenben játszunk. Az ellenfél meg majd mindent elkövet, hogy a dobó játékosunkat fellökje. Büntetőből nem mindig jön össze a 2 pont.

A meccsen nagy a tét. Az edzőnek tudnia kell a megfelelő időben időt kérni, és a megfelelő időben a megfelelő dolgot mondani. De azt is láttuk, amikor meccs közben már nem szabad bekiabálni. Ilyen a színház.

Megnéztük hogy dolgozik a színházi rendező, ő hogy edzi a játékosait. Hogy teremti meg a tekintélyét, és javítja ki a hibákat már az olvasópróba során? Hogy instruál?

Következett a zene. Karmester vendégünk megmutatta, milyen érzés bent ülni a zenekarban, húzni a magunk nótáját, mikozben ő, meg a közönség egészen mást hall. Míg mi csak a saját szólamunkat nyomjuk, náluk összeáll a kép.

A tanuláson kívül volt összetartás is, szakmai és offtopic beszélgetés, ahol professzoraink és edzőink tovább csiszolták az agyunkba ültetett tudás-kockákat. És segítettek megerősíteni a közös diszciplinához tartozást.

A 3. nap végére maradt bennem egy kérdés: Az edző diktátor?

Ui.: Játék közben kaptam egy hatalmas pofont, megértettem, milyen csillagokat látni, és milyen sérülés miatt lejönni a pályáról.

Nincsenek megjegyzések: