Megnéztük a gyakorlatot is. Milyen ott állni a pályán. Megkapod a labdát, és 3 dolgot tehetsz:
- Rádobod. Ha messze van, akkor inkább ne. Ha jól tudsz dobni akkor mégis megpróbálhatod.
- Szaladsz vele. Közbe el ne felejtsd pattogtatni. Ha rád mászik egy védő akkor add oda valaki másnak. Ez jó tatkika, mert a labda gyorsabban megy, mint az aki téged őriz.
- Passzolsz. A milliószor begyakorolt mozdulattal.
Meccs közben a begyakorolt mozdulatokat végzed, a begyakorolt döntéseket hozod. De lehet-e gyakorolni a VB döntőt? Azt a helyzetet, amikor 5 ponttal vezet az ellenség, és 2 perc van hátra a játékból? Na és ha 2 pont a különbség és csak 8 másodperc maradt? Megpróbáljuk a 3 pontost, vagy vigyük döntetlenre? Az sem mindegy otthon vagy idegenben játszunk. Az ellenfél meg majd mindent elkövet, hogy a dobó játékosunkat fellökje. Büntetőből nem mindig jön össze a 2 pont.
A meccsen nagy a tét. Az edzőnek tudnia kell a megfelelő időben időt kérni, és a megfelelő időben a megfelelő dolgot mondani. De azt is láttuk, amikor meccs közben már nem szabad bekiabálni. Ilyen a színház.
Megnéztük hogy dolgozik a színházi rendező, ő hogy edzi a játékosait. Hogy teremti meg a tekintélyét, és javítja ki a hibákat már az olvasópróba során? Hogy instruál?
Következett a zene. Karmester vendégünk megmutatta, milyen érzés bent ülni a zenekarban, húzni a magunk nótáját, mikozben ő, meg a közönség egészen mást hall. Míg mi csak a saját szólamunkat nyomjuk, náluk összeáll a kép.
A tanuláson kívül volt összetartás is, szakmai és offtopic beszélgetés, ahol professzoraink és edzőink tovább csiszolták az agyunkba ültetett tudás-kockákat. És segítettek megerősíteni a közös diszciplinához tartozást.
A 3. nap végére maradt bennem egy kérdés: Az edző diktátor?
Ui.: Játék közben kaptam egy hatalmas pofont, megértettem, milyen csillagokat látni, és milyen sérülés miatt lejönni a pályáról.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése