Nagy volt a kontraszt a tegnap előtti autó premier és a tegnapi születésnap között. Az emberek hitelesebbek, közvetlenebbek voltak. Nem volt szusi, sem ingyen koktél, mégis jobban éreztem magam.
Mi számít?
Pénz és csillogás, vagy hitelesség? Ha belegondolok minek egy autó körül ekkora felhajtás, csillogás, ahol látni, a pénz nem számít, mikor még a motorblokkot sem tudják rendesen kitisztítani? Minek az a pár celeb, akik a lehető leghamarabb elhúztak haza? Emelték az esemény fényét? Minek a szusi, minek a zenekar? Az unalmat kompenzálni? Szegény énekesnő, ennél sokkal alacsonyabb szintű rendezvényeken is jobban érezhette volna magát. Pedig Váczi Eszter tud.
Kontraszt volt a tegnap este. Itt sem ismertem senkit, mégis úgy jöttem el, hogy sok új ismerősöm lett. Befogadtak? Volt közös téma? Meg mertem szólalni? Rajtam múlott, vagy rajtuk?
Igen, tegnap előtt elkeseredtem. Tegnap meg megvilágosodtam. Igaz, hozzá segített Osho és Piaget, terápiás célzattal megtámadtam a könyvtárat, és olyan könyveket hoztam ki, ami nem szorosan kapcsolódik a holnapi vizsgákhoz, de ezek nélkül nehezen értettem volna meg az egocentrizmust, a Mátrixot, a kettős ént, és a konstruktivizmus alapjait.
Konstruktivista módon tanulok. Előbb az alapok legyenek a helyén. Igen, kell az önbizalom a tanácsadásban. És nem elég elolvasni az, amit az órán lejegyeztem, mert az a tanár által elmondott, tömörített tudásnak csak egy általam is megszűrt, kiszinezett része. Ahhoz, hogy megértsem a konstruktivizmust, meg kell konstruálnom a saját világképemet. Éhes vagyok, szomjazom a tudásra.
És a gerincemben érzem Julgi Stalte lív nyelvű énekét és a torzítós hegedűt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése