Megint vizsga, de hogy még izgalmasabb legyen, ma kettő is. Konstruktivista tanulással jól állok, a gazdaságpszichológiát meg értem. Ennek ellenére megint úgy érzem, az agyam bezárult, összezsugorodott, és betenni már semmit nem tudok. Talán vazelinnel. Pedig kicsit még tologatni kellene azokat a kockákat, hogy összeálljon a kép. Térképet rajzolok, az elhangzott fogalmakat leírom, összekötöm, közéjük írom a kapcsolatokat, kiegészítem, kiszínezem, és saját példákat keresek. A tanulás egyik legjobb módja. Tudom, hogy kell(ene) tanulnom, hogy mindent megértsek. Ez a metakogníció. Az idő mégis szorít, alig van 1-2 órám, és még enni is kell valamit. Korlátainkat is figyelembe kell venni. Korlátozott racionalitás. Metastabilitás. Kognitív disszonancia. Fogalmi váltás. Adaptivitás.
És a háttérben ott zajlanak a szokásos hétköznapi folyamatok: Vámos Miklós hadakozik James Bonddal, Csányi Sándor a pálya szélén kivár. Metafora.
Huh, mi lesz?
Estére elmúlik, majd megint megkóstolom a minszki vodkát. Ez aliteráció.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése