Javában túl vagyunk a vizsgaidőszakon, és most van időm nyomás nélkül befejezni azokat a könyveket, amiket a vizsga előtt nem sikerült. Az egyik a Piaget emlékkötet. Őt tartják a konstruktivizmus atyjának, miszterint a tudás nem pusztán ismeretek átvétele, lemásolása egy hiteles forrástól, hanem azok megkonstruálása, fogalmak egymásra építése az agyban. Ezzel magyarázható, hogy a magolás miért nem hatékony, miért nem vezet használható tudásra. Az új tudás beépüléséhez fontosak az előzetes ismeretek. Ha valamiről nincs fogalmunk, nem is biztos, hogy észrevesszük, vagy megértjük az ahhoz a területhez tartozó új tudást.
Érdekesek a konstruktivizmussal kapcsolatos kísérletek: mikor a fa és fém golyót egyszerre elejtjük, a diákok két koppanást hallanak. Annyira erősen "bennük van" a hit, hogy a vasgolyó hamarabb ér padlót, hogy ha becsukják a szemüket, és csak egyetlen golyót ejtünk is le, akkor is dupla koppanást hallanak.
A mostani olvasmány lényege a tanulással volt kapcsolatos. Megértettem a hétféle (a könyv szerint hat féle) tanulást. Ha a gyermeknek van valamilyen fogalma az adott területen, de az hibás, előbb szembesíteni kell olyan tényekkel, amik a régi tudását megkérdőjelezik (diszkrepanciát okoz), majd hagyjuk, hogy kérdéseket tegyen fel, de csak olyat engedünk neki, amire igennel vagy nemmel tudunk válaszolni. A fenti példában ki kell nyittatni a szemüket, és megmutatni, hogy amikor két koppanást hallottak akkor csak egy golyót ejtettünk le. Ez rákényszeríti, hogy használja az agyát, hogy kialakítson magában egy új tudás (fogalom) struktúrát.
Még egy érdekes gondolatot találtam a cikkben. A kérdező tanítást. Sok tanár tudja, hogy jobban megtanulja a diák az anyagot, ha kérdéseket tesz fel. De nem mindegy, hogy milyen kérdéseket. Helytelen, ha kérdésben benne van a tanár szerinti jó válasz. Olyan kérdéseket kell feltennünk, amire több válasz is adható. Ha a diák rosszul felel, akkor sem kell büntetni, mert még nem alakult ki az új fogalom a gondolkodásában. Ráadásul a válasz jó visszacsatolás a tanítónak a diák gondolkodását illetően. Ezek a gondolatok tökéletesen alkalmazhatók coaching helyzetben is. Ne adjuk a döntéshozó szájába egyetlen lehetséges helyes megoldást.
Most jutnak eszembe azok a kérdések, amit apám tett fel gyerekkoromban. Mennyire nem szerettem ezeket a kérdéseket, mert nem volt bennük a válasz. Esti mesélés után ugyanis mindig azt kérdezte: "Mi volt a mese tanulsága?" Lehet ilyen kérdésre jól válaszolni?
A konstruktivizmus nem más, mint a tudás biológiája (genetikája), másszóval az agykockák egymásra pakolása.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése