Őszintén a stresszről

A múlt héten ülök az orvosnál, szokásos manager szűrés, és olvasok. Relaxációs módszerekről, autogén tréningről, hatásurkól, és gyógyító erejükről. Amint ahhoz a részhez érek, hogy hogy lehet infarktus utáni állapotban használni a relaxációt, mint stressz oldó módszert, elkezd szabálytalanul verni a szivem. Aztán arra gondolok, itt egy módszer, az autogén tréning, mikor máskor, ha nem most próbálnám ki a hatását. És lőn csoda. Izgalom elmúlik, szívdobogás visszaáll, a hirtelen meleg lassan csillapodik, és már a WC kulcsot rejtő szöget sem bámulom.

Aztán egy másik könyv. Tegnap kezdtem olvasni, igazából a memóriáról, tanulásról kellene szólnia, de megemlítik benne a stresszt, sőt, elég komoly fejezetet szenteltek neki, mint gondolkodást gátló, memóriát blokkoló tényező.

Érdekes. Először is, a figyelmünket egyszerre egy dologra tudjuk irányítani. (Ezt említette Mérő László is a hétvégi előadásában. Gyertek coachnak, ha ilyet akartok tanulni. Ez reklám volt.) Amikor a fogorvosi székben ülünk, hiába az asszisztens formás melle, nem tudunk odafigyelni rá, mert a figyelmünket elvonja a fájdalom, vagy ha az megszűnt amint beléptünk, a fúró ijesztő zaja. Amint a fogunk rendben, jöhetnek azok a formás almák. Meg kicsit lejjebb a körték. Na meg a barack, szőrös vagy kopasz, de ezt nem fogjátok érteni. Legyünk emancipáltak: női páciensek esetleg banánra gondolhatnak, dióra, makkra, mogyoróra, meg fokhagymagerezdekre. A fogorvost helyezve az asszisztencia helyébe. Szóval, amikor benne vagyunk egy stresszes helyzetben, a legjobb nem odafigyelni rá. Az, ami a stresszt kiváltotta, legyen közömbös. Nem tart örökké, mindjárt elmúlik. Gondoljunk valami másra, ha sikerül, ne az izgalomra, ne az aggodalomra. Egy kellemes tengerpartra, a célunkra, a gyerekekre, bármire, ami örömet okoz. Ha sikerül, a fájdalom, a sressz visszahúzódik. Nem megy elsőre? Nem baj, tanulható. Mint az autóvezetés. Vagy az autogén tréning.

Másodszor. Stresszhelyzetben az emberi szervezet olyan védekező mechanizmusokat indít be, ami jól jön ha vadállattal vagy ellenséggel találkozunk. A pulzus, vérnyomás, vércukor és a vérzsír (gyk. koleszterin) emelkedik, hogy az izmok több tápanyaghoz és oxigénhez jussanak. A vér alvadási készsége nő, hogy sérülés esetén gyorsabban összeforrjanak a sebek. (Szerintem ez okozhatja az igazi katasztófát, ezért szokták mondani, hogy infarktus nem a stressz felléptekor, hanem annak elmúltakor jelentkezik.) Na ami itt a legfontosabb mondanivaló volt, ahogy levettem, a stresszhelyzetet a mozgás (menekülés vagy harc) szünteti meg. Ha a stresszt vita, munkahelyi konfliktus okozza, és a megfutamodás nem fizikai, hanem csak magunkba fojtjuk, a stressz által előidézett változások nem állnak vissza. Ezért szokták azt tanácsolni, hogy mozogjunk, menjünk trágyát (rokonaim tájszólásában ganyét) lapátolni, kapálni, vagy püföljünk egy boxzsákot.

Kiváncsi lennék, vajon ez a megfeszített stresszes állapot hatásosan oldható-e mozgás nélkül, autogén tréning vagy relax segítségével? Vagy mégis jobb, ha az ember fia/lánya elmegy és fut egy kört, vagy nyom egy menetet a házas/élet/alkalmi társával? Mert mint tudjuk, a (rendszeres) szex(uális élet) is jó stressz csökkentő.

Magyarul memória helyett stresszről olvasok (Eisler Olga, Dr: Mindennapi memóriánk). Ajánlom mindazoknak, akik 1) stresszelenek sokat 2) elfelejtik, hogy elfelejtették-e kikapcsolni a gázt, villanyt, vizet 3) vizsga közben leblokkolnak.