Kicsit kosz az életem. Nem kosz! Káosz. (Nekiálltam takarítani, ami már magában is elég fura nálam, főleg akkor, ha hozzávesszük, hogy valszeg otthagyom az albérletet, összeköltözöm életem szerelmével :D - Anyukámékhoz megyek, hogy közelebb legyek Hozzá, meg hogy költséget csökkentsek, mert nem állapot, hogy minden nap magamra főzök étterembe járás helyett, meg hogy nincs pénzem kocsira, benzinre, meg Tom Tailor öltönyre...)
A legfontosabb problémám: ha azt mondja egy nő csak barátnak vagyok jó, de annak nagyon, akkor megdughatom-e vagy sem. Közben, ha együtt vagyunk, csillog a szeme, működik a kémia, van kölcsönös vonzalom, csak bátorság nincsen. Ilyenkor még jobban rá kell kapcsolni, udvarolni, vagy hagyni a francba? Szegény csaj hamar csalódni fog, ha egyszer becsajozom. Megváltozom, jó pasi leszek, és hiába irigykedtek, foglalt leszek, nem fogtok érdekelni.
Engedd el, megkapod.
S ha elengedem: Lehet, hogy majd akkor talál rám a szerelem, mikor már nem is akarom? Mondjuk 80 éves koromban? S addig?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése