Tudod, milyen érzés az, mikor megérkeznek a gyerekeid, és két órán át csacsognak, mesélnek, be nem áll a szájuk, szeretettel hallgatod, de figyelmed el-elkalandozik, annyi még a tennivaló, és késő már, mire elfáradnak, kidőlnek, lefekteted őket, és nekivágsz gyalog, hogy holnapra bevásárolj, visszafelé már nem jön a busz, fél órát gyalogolsz sötétben, hidegben, kezeidben és hátadon a hétvégi bevásárlás, és 11-kor hazaérve megnyugtat gyermekeid szabályos szuszogása? Erre alszol el. Szépet álmodsz, egy jelenet a régi szép időkből, mikor még egyben volt a család, mindenkinek megvolt a maga dolga, de legalább a vásárláshoz nem kellett ennyit gyalogolni. Reggel 6-kor kelsz, a gyerekeid már a tévét nézik, nekik korlátlan energiájuk van, s te állsz neki álmosan, fáradtan főzni, hogy mire az edzésről haza érnek, legyen ebéd. Rendbe rakod magad (fürdés, borotválkozás, ing vasalás), gyorsan összedobod a füzeteket, befejezed a házi feladatot, és a gyerekeket útnak indítva elindulsz iskolába. Velük a szünetekben telefonon tartod a kapcsolatot, megnyugodsz, otthon minden rendben, az ebéd is ízlett, délután kimenőt kapnak a lakótelepen, vagy játszhatnak a számítógépen. A suli véget ér, rohansz haza, és kikérdezed a leckét, vacsorát készítesz, beszélgetsz, nevelsz, ennyi jut a gyerekekre, két este kéthetente. És ott a vasárnap, kiállítás, kirándulás a ligetben, ebéd egy olcsó, vagy gyorsétteremben, délután hazaérve hullafáradtan dőlsz romjaidba, ám fiaid még csak most kezdenek belejönni, rohannak a játszótérre focizni, s a lányok után. Kis szünet, blogot írsz, elolvasod a beszámolót a buliról, ahova előző nap nem jutottál el, beleolvasol a könyvbe, de nincs hozzá hangulatod, mert a munka vár, kiteregeted a reggel elindított mosást, rendbeszeded a lakást, elmosogatsz, s előkészülsz a vacsorához. És várod haza a fiaid. Haza? Ez az ő hazájuk? Itt vannak otthon, vagy otthon vannak itt?
Még pár óra az együttlétből, azt az udvaron töltik, nőnek, kell a szabadság. Most fognak leválni igazán. S te azon gondolkodsz, most hogyan tovább?
Tudod, milyen érzés?
3 megjegyzés:
bizsergető.
szerencsere az exem csak fel kilometer lakik tölem es a gyerekek majdnem fifty-sixty vannak, kicsit kevesebbet nalam. Korabban a gyerekek keveset voltak nalam, nagyon rossz volt. Sokkal jobb minden masodik heten nalam töltenek -rendszer, csak a lakas kicsi haromnak, de ki lehet birni valamikeppen.
Remelem, hogy jövöben a gyermekeid több idot tudnak Veled tölteni.
Ó, hát sejtem... :)
Megjegyzés küldése